Párizsig még sok a lépcsőfok

– Mondhatjuk, hogy csak egy rövid családi, baráti látogatásra érkezett haza?

– Pontosan erről van szó, erről szól ez az egy hét, amely alatt igyekszem a családomnak, a szeretteimnek, a barátoknak és a médiának is megfelelni. Mivel még mindig csak 24 órából áll egy nap, és nem bővítették ki, ezért kompromisszumokat kell kötni, hol és mennyi időt vagyok, mire mennyit szánok. Tervezni kell, hogy ami nekem fontos, arra jusson is idő. 

– Ebben az egy hétben a kajakozás milyen szerepet tölt be?

– Mivel az edzőtáborokban megkapom a terhelés nagy részét, így amikor itthon vagyok, inkább a szinten tartás a lényeg. Elsősorban a feltöltődésről szól ez a rövid időszak, de közben felkeressük a terapeutáinkat is. Felállítjuk a tervet, hogy esetleg ami el- vagy félrecsúszott, azt saját magunk hogyan tudjuk újra a jó irányba terelni. Éppen készülök kiropraktőrhöz, majd masszőrhöz és pszichológushoz, később pedig fizikoterapeutához, így alaposan be vagyok táblázva.

– Milyen volt a dél-afrikai edzőtábor nem szakmai része, hogyan teltek a szabad napok?

– A csapatétkezéseken kívül nem igazán igényeltem más közös programot, így a szafarizást vagy az oroszlánsétát sem. Ha jött a hétvége és a töltődésről volt szó, akkor olvastam, sorozatokat néztem, tényleg töltődtem és passzívan pihentem. Ennek köszönhetően jobban is odatettem magam az edzéseken. A 40 Celsius-fokos aktív pihenésekkel az a baj, hogy szinte annyira el lehet fáradni, mintha edzettem volna. 

– Jöjjön a szakma: mi várható ezek után Sevillában?

– Azért jó a helyszín, mert melegebb az idő az itthoninál, és már a csapathajós edzéseket is el tudjuk végezni. Fontos, hogy a saját hajókészletünkkel tudunk odamenni, így a párostól a négyesig ugyanazokban az eszközökben edzhetünk, mint itthon. A négyesről és a párosról szól majd minden, hiszen ezekben indulunk a válogatókon, aztán a világkupán, és reményeink szerint az olimpián is, illetve egy-két egyes és erőnléti mozgás is becsúszik majd.

– Gondol már Párizsra?

– Néha bevillan, igen. Oda tartunk, az a cél, de azért az sem jó, ha ez van fókuszban. Sok kis lépcsőfokot meg kell mászni, amíg oda eljutunk. Ott van a gondolataimban, de annyira még sincs ott. 

– Lelkileg milyen állapotban van?

– Köszönöm szépen, jól. Azt érzem, egyre kiegyensúlyozottabb vagyok, és ha esetleg van olyan dolog vagy esemény, amelyre nem megfelelően reagáltam, akkor azt még az esti vagy a másnap reggeli meditációban igyekszem helyre tenni magamban. Próbálom jól megélni a dolgokat, és ha valamiből tanulni lehet, azt leckeként, tapasztalatként fogom fel, vajon mi dolgom lehet vele.