,,Ilyen egység sehol sincs!" - visszatéréséről is kérdeztük Siha Zsoltot, a SZEOL SC régi-új edzőjét

– A szurkolók bizonyára csodálkozva olvashatták a hírt, hogy két forduló szünet után visszatér a SZEOL SC kispadjára. Mi történt két hét alatt?

– Tulajdonosváltás történt, és érzelmi bombát kaptam. Előbbiről bővebben nem szeretnék beszélni, utóbbiról viszont örömmel. A lemondásom utáni két hétben annyi pozitív visszajelzést kaptam a munkámról, amire nem is számítottam. Az elhatározásom viszont erős volt, hiszen nem tudtam megfelelni a követelményeknek, amelyeket egyébként a kiváló rajtunk emelhetett a magasba, bár ezt nem tudom biztosan. Mindenesetre az 1–0-s sikereket nem találták elég szórakoztatónak, miközben én az eredményességet tettem az első helyre, és kiálltam a játékosaim mellett. Erőn felül teljesítettünk, amelynek megvan a titka, és ez is hozta el a változást.

– Mi a titok?

– Ilyen egység sehol sincs, egyetlen NB III-as csapatnál sem tudok olyan öltözői összetartásról, mint ami nálunk van. Hihetetlen a srácok együttműködése, amit nem tudtam és nem is akartam figyelmen kívül hagyni, így végül visszatértem. Váratlan távozásom oka egyébként a temperamentumom is lehet, néha forrófejű tudok lenni.

– Mennyire teljesítettek erőn felül?

– Sokáig vezettük a tabellát, tehát eléggé, hiszen az teljesen egyértelmű, hogy a Pécs és a Tiszakécske játékosállományban és körülményekben is nagyon kiemelkedik a mezőnyből, ilyen szempontból a tabellán helyre is állt a világ rendje. A helyezések 90 százaléka most reális, köztük a mi negyedik pozíciónk is, de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnénk előretörni.

Siha (jobbra) látja a minőséget a SZEOL SC utánpótlásában. Fotó: Frank Yvette

– Mi lesz, ha ez olyan jól sikerül, hogy újra feljuthatnak az NB II-be? Halkó Pál már nyilatkozta, hogy újra vállalni kellene a szereplést a másodosztályban. Ön szerint is?

– Még szép!

– Akkor is, ha olyan rosszul sikerülne a szezon, mint az előző?

– Akkor is, bár ezt előre nem is tudhatjuk. Csak akkor van értelme, ha élünk a lehetőséggel. Ezért dolgozunk nap mint nap, és meg is kell ragadni, ha elérjük! Szegednek is szüksége van a profi futballra.

– Több fiatal is bemutatkozott a csapatban. Milyen az utánpótlás jelene és jövője a SZEOL SC-nél?

– Ahhoz képest remek, hogy a legnagyobb tehetségeket 14 éves korukig általában elviszik az akadémiák. Göncző László például hosszabb távon is megoldás lehet csatárposzton, Simai Zoltán tehetséges bal oldali védő, de rajtuk kívül is van minőség az utánpótlásunkban. Olyanok, akik az NB III mellett az NB II-ben is helyt tudnak majd állni.

– Mit szól Georges Leekens szövetségi kapitány kinevezéséhez?

– Szakemberként nem akarom kritizálni, tapasztalt trénerről van szó. Kinevezésének körülményeit viszont nem értem, a szövetség mintha elkapkodta volna a döntést, még azt sem várták meg, milyen lesz a két barátságos mérkőzésünk. Szabics Imre kinevezésében reménykedtem, de ő Ausztria nemzeti csapatánál kapott lehetőséget, aminek viszont nagyon örülök, és sok sikert kívánok neki, az ő tudását egyszer még kamatoztathatjuk.

– Sokan úgy vélik, mindegy is, ki a kapitány, hiszen rendszerszintű változásra lenne szükség, éppen ezért kritizálják a sportigazgatói poszt megszüntetését.

– A felvetés első részével nem értek egyet, mert hazánk futballkultúráját a felnőttválogatotton keresztül ítélik meg. A rendszerszintű változás viszont tényleg szükséges, én sem értettem a poszt megszüntetését. Pedig el kellene dönteni, hogy milyen irányba megyünk. Mindegy, hogy belga, francia, spanyol, német vagy más koncepciót követünk, de valamilyet követhetnénk már 15-20 évig, azzal ugyanis semmire sem megyünk, ha kétévente változtatunk az alapokon.