Egyre többen követik az ősmagyar divatot

Ősmagyar motívumokat őrző tarsoly és övtáskák egy vásárhelyi kirakatban. Fotó: Tésik AttilaDivatba jöttek az ősmagyar süvegek, övek, tarsolyok, és amióta közéleti látványossággá váltak a fővárosi tüntetéseken, talán még keresettebbek. Ötszáz forintért kel a turulmadaras kulcstartó a vásárhelyi antikváriumban, az Emlékpont boltjában Kárpát-medence hegyeit és vizeit kétezer-nyolcszázért is elkapkodják, pedig dombornyomott műanyagból van. Sokan nem adnak a felszínes külsőségre – viszont táncházba járnak. A hagyományőrzés divatja európai jelenség.

– Hű, de jó, egy birodalmi sas! – kiáltott fel a minap a vásárhelyi buszállomás mellett lévő antikváriumban egy fiatal, lelkes vásárló, amint kézbe vette a turulmadaras kulcstartót. Mérai János, az üzlet csöndes szavú gazdája azt mondja, ez a megjegyzés jellemző volt. Sokan felszínes érdeklődésüktől hajtva azt sem tudják, melyik jelkép mit jelent, de lelkesen vásárolnak. Az üzletben a könyvek mellett lehet kapni térképeket, oldalt egy sor, ősmagyar motívumokat őrző tarsoly és jó néhány övtáska sorakozik. A pultnál hazafias jelképeket fölvonultató kulcstartók ármádiája. A sokféle áru egy néhány éve erősödő divat híveit próbálja kielégíteni: valójában nagyon sokféle beállítottságú ember igényeit, akik többnyire nem egy kormány, inkább a globalizáció tárgyi kultúrája ellen tüntetnek. Mérai szerint a divat annyiban hasznos, hogy a hagyományokra irányítja rá a figyelmet. János magát hagyományőrző és -tisztelő embernek tartja, amennyiben részt vesz a Kucsora István vezette csapat munkájában: gyakorolja az egykori huszárok kiképzését, és barantázni is jár. A baranta egy régi magyar önvédelmi mozgásrendszer, keményebb, gorombább változata a böllön, amelynek fogásait régóta alkalmazzák a magyar hadseregekben.

Vörös-fehér-vörös zászlóvita

A budapesti tüntetések óta zajlik a vita a magyar sajtóban arról, mit is jelképez a kilenc egyenlő, öt vörös és négy fehér színű, egymás alatt váltakozóan elhelyezkedő sávokat feltüntető zászló. A legtöbb megszólaló úgy látta, az Árpád-sávos lobogó, mivel a nyilasok is használták, minden jó érzésű emberben viszolygást kelt. Balogh László zászlószakértő, a józsefvárosi múzeum megalapítója viszont arra hívta fel a figyelmet a Vasárnapi Hírekben, hogy ezt a lobogót Szent István halála után kezdték használni Árpád-házi királyaink, megjelentek az Anjou-királyok, majd Mátyás király hadai előtt, de használták a kurucok is. A nyilasok Árpád-sávos zászlajában pedig függőlegesen egy zöld sáv is volt, benne – fehér rombuszban – a fekete nyilaskeresztes jelvény, ez ma is tiltott önkényuralmi jelképnek számít. Az Élet és Irodalom legutóbbi számában Peragovics Ferenc arra hívja fel a figyelmet, hogy Esztergom polgáraként nagyon szomorú lenne, ha a Kossuth téri tüntetések miatt az ő városának régi, történelmi zászlaját is meg kellene változtatni – pedig sokan most erre célozgatnak az ide látogatók közül. A közéletet jól jellemzi, hogy az esztergomi lobogó és az Árpád-sávos zászló hasonlósága eddig nem szúrt szemet senkinek.

A divat jeleivel bármelyik magyar település járókelője találkozhat, ha nyitott szemmel jár – de ha csak a tévét bámulja, ott is láthatja: újabban a közszolgálati csatorna szpotjai is szép magyar mintákat variálnak. Hódmezővásárhelyen látni néhányéves kisfiút, aki nemezsüveget hord. Ez már régebb óta megszokott, és nem olyan ritka fejfedő, hogy bárki is arra gondoljon: viselője biztosan ott volt a Kossuth téri tüntetéseken – ahol tényleg sok ilyen süveges embert mutattak a kamerák. Szintén a divat jele, hogy az Emlékpont boltjában kínált műanyag, dombornyomott Kárpát-medence térkép 2800 forintért is jól fogy, a naptárat, ha lejárt, le lehet róla vágni, a kép attól a helyén maradhat.

A divat nem csak a felszínes külsőségekben mutatkozik meg. Ferenc Tamás, a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatója például ősz óta táncházfoglalkozásokat vezet a vásárhelyi Petőfi utcai tánciskolában, szombat esténként, és természetesen nagyon örül a növekvő érdeklődésnek. Emlékeztet: az állam nálunk a hatvanas-hetvenes években támogatta a néptáncot, a rendszerváltáskor ez kicsit háttérbe szorult, de ma egyre többen keresik föl azokat a helyeket, ahol régen táncházak működtek. Megjegyzi, ez nem csak magyar jelenség, inkább a népművészet sajátossága, hogy értékeit időről időre újból felfedezik azok, akik közel állnak hozzá. A vásárhelyiek hamarosan cseh, ír fiatalokat látnak vendégül, több napon át tanulják majd egymás táncait.
– Szegedről is járnak hozzánk, akad közöttük, aki a sámánvilágot kutatja, mások az ősi vallásos hiedelmekre is kíváncsiak, sokuk kedvéért most moldvai csángó körtáncokat tanulunk – mondja Tamás.

A makói Maros Táncegyüttes vezetője, Tóthné Döme Mária azt mondja, az, hogy az augusztus 20-i ünnep táján két estére is teljesen megtöltötték a Hagymaház szabadtéri színpadának nézőterét, sokat elárul. Az együttes utánpótlása folyamatos, mindig van elég jelentkező. A gond az, hogy az általános iskolából kikerülő diákokra a középiskola terhe szinte rászakad, sokan ilyenkor hagyják abba a táncot. Viszont néhány éve felnőttek, javakorabeli emberek is jönnek, és ilyen a korábbi évtizedekben nem fordult elő.

Legolas is magyar?

A divat sohasem olcsó. Egy nemezsüveg ára a 10 ezer forintot is meghaladja – egy szép, bőrből készült, a régi tarsolyokra emlékeztető övtáska 16 ezer forintnál kezdődik. Egy internetes honlap árlistája szerint egyfajta veretes öv 13 ezer 500 forint, egy nemezszőnyeg 43 ezer, egy szkíta sámánnyaklánc ezer, egy bicskatartó 7 ezer, a tülök egy ezressel több, a sámándob pedig 13 ezer forint. A hagyományőrző íjászokra a jelek szerint egy egész iparág épült, itt a legnagyobb a választék. A „Hun íj alap" 27 ezer, az extra és egyben eredeti (!) változat 95 ezer. Van aztán kora avar, közép avar és késő avar íj. Meg asszír íj, amelyhez a biztonság kedvéért odaírják zárójelben, hogy Legolas – ez a neve a Gyűrűk urából ismert tündeharcosnak, aki akár ősmagyar is lehetne egy kicsit rövidebb füllel.