dr. Sajtos László: a tanulás segíthet a romákon

Mindent Vásárhelyről

A delmagyar.hu hivatalos Hódmezővásárhely Facebook-oldala, nem csak vásárhelyieknek.

– Csak azt a tiszteletet adják meg, amit tőlem kapnak – ennyit kért annak idején [namelink name="dr. Sajtos László"] nyugalmazott jogtanácsos az ügyes-bajos dolgaikkal hozzá forduló vásárhelyi romáktól.

Évekig társadalmi munkában, díjazás nélkül osztogatta tanácsait a helyi kisebbségi önkormányzatnál.

– Betartották, amit kértem, soha semmi problémám nem volt velük. Többen közülük barátaim lettek. Manapság, ahogy korábban is, könnyen megbélyegzik az embert származása miatt. Én soha nem néztem, hogy ki milyen, honnan jött. Az unokámnak is roma a férje. A velük szembeni előítéletek miatt nehezen nyílnak meg, de ha a bizalmukba fogadnak, akkor különleges kultúrát ismerhet meg az ember. Meghívtak születésnapokra, névnapokra, a közelmúltban szinte egyedüli nem romaként vettem részt Irhás József, az egykori roma kisebbségi önkormányzat elnökének temetésén – jegyezte meg a 80 éves nyugdíjas. Több ezer ügyben segítette a romákat – kivétel a büntetőügyek, bár ilyenekben is kértek tőle tanácsot.

Dr. Sajtos László most hivatásos gondnokként segíti az embereket.
Fotó: DM/DV
– A munkahely hiánya a cigányság legnagyobb tragédiája. Bárki bármit is mond, dolgozni akarnak, nem segélyből élni. Ezen a megfelelő oktatással lehet változtatni. Nem vagyok a szegregáció híve, az integrációs törekvéseket támogatom. Úgy vélem: ez a romák érdeke – magyarázta.
A kisebbségi ügyekkel akkor hagyott fel, amikor felesége váratlanul meghalt. „48 évig voltunk házasok, összeomlottam" – jegyezte meg könnyezve. Az egészségét is megviselte neje elvesztése, több életmentő műtéten esett át.

– Ma már újra dolgozom, nem tudok tétlenül élni. Csatlakoztam a Hit Gyülekezetének vásárhelyi csoportjához, ahol önkéntesként szintén jogi tanácsokat adok, elvégeztem egy hivatásos gondnoki tanfolyamot is. Kórházakban látogatom a betegeket. Beszélgetünk, reményt adok nekik. Fiatalon is azon voltam, hogy segítsek az embereken. Református családból származom, lelkész szerettem volna lenni, de az akkori politika közbeszólt. Kacifántos út vezetett a jogi egyetemig. Az érettségi után egy rövid ideig gyógyszerészhallgató voltam, nem sikerült a matematikavizsgám, kimaradtam. Az építőiparban dolgoztam segédmunkásként, majd a makói és a vásárhelyi kórházba kerültem, ahol voltam beteghordó, műtőssegéd, boncmester. Újra beiratkoztam az egyetemre földrajz szakra. Megnősültem, és családi okok miatt esti tagozaton folytattam, de már a jogi karon. Kisebb-nagyobb kitérőkkel végül az adóhivatalhoz kerültem, ahol megjártam a szamárlétrát, főtanácsos lettem. Munkavédelmi szakjogász végzettséget is szereztem – sorolta Laci bácsi.

Nyugdíjazása után önkéntes jogtanácsosnak állt az önkormányzathoz, itt ismerkedett meg a segélyekből élők sorsával. Büszke arra, hogy kivívta a roma családok megbecsülését, és mind a mai napig megállítják az utcán, tisztelettel beszélnek vele.