A farsangon fáraónak és a feleségének öltöztek: 1 éve az idősotthonban ismerkedett meg Imre bácsi és Rózsika néni

– A sors is akarta, hogy találkozzunk: mindketten tavaly húsvétkor kerültünk a Kovács-Küry Időskorúak Otthonába – kezdte Molnár Péterné Rózsikával közös történetüket a 76 éves Zsiday-Galgóczy Imre. Mindketten szegediek, Imre bácsi mezőgazdasági üzemmérnökként, Rózsika néni a klinikák mosodájában dolgozott. Vásárhelyen találkoztak és szerettek egymásba.

– Kimentünk az udvarra, a kertbe, leültünk egy padra, és elkezdtünk beszélgetni, ami azóta tart – emlékezett első perceikre Rózsika. Minden szóba került, a család, a napi problémák és tennivalók. – Az egyik öcsém, Károly elvitt a Szent István-templomba, és én megkértem Rózsikát, tartson velünk. Ez volt az első közös programunk. Sokat sétáltunk, beszélgettünk, majd meghívtam az október 13-i születésnapomra – folytatta Zsiday-Galgóczy Imre.

– Az ünnepségen megismerhettem a testvéreit, úgy éreztem, megszerettek. Ott mutatott be a családnak, mint akivel jár – emlékezett Rózsika néni. – A lányom azt mondta: hülye vagyok, ha elszalasztom. Igaza volt, nem is tettem – csatlakozott Imre bácsi.

A nyugdíjas pár szeret együtt sétálgatni. Fotó: Imre Péter

– A karácsonyt és a szilvesztert is együtt töltöttük Szegeden, a lányomnál; délelőtt mindig eljött értünk, majd este hazavitt az otthonba. Az éjfél már az otthonban ért minket, az új évet Vásárhelyen, a Kovács-Küryben ünnepeltük. Egyébként is itt olyan korán van vacsora, hogy már az este 8–9 óra is éjszakának számít... – közölte. Mikor arról faggattam őket, mi volt a karácsonyi ajándék, Rózsika felelt: – A szeretet, a megértés, az egymás iránti tisztelet. Ez a legfontosabb, más nem kell – jelentette ki. Majd folytatta: – Imrével nagyon jó beszélgetni, széles látókörű, okos, sokat járt külföldön, és az ottani élményeit is jól el tudja mesélni, szeretem hallgatni. – Na hagyjuk már ezt... – reagált, úgy vettem észre, kicsit szégyenlősen, elpirulva a dicséretektől. 

A meghittség maximális jeleként puszival, apró csókkal köszöntik egymást. Ahogy fogalmaztak: lelki társak. Mint már kiderült, szeretnek diskurálni – rendszeresen Rózsikánál találkoznak, aki vallási és természeti témájú verseket ír, Imre internetezik –, és már várják a tavaszt, a jó időt, hogy rövid, kellemes sétákat tehessenek az udvarban, a közeli utcákban. Mikor azt kérdeztem, fogalmazhatunk-e úgy, egy párt alkotnak, Rózsika kicsit habozott, majd Imrére nézett, aki határozottan mondta: – Igen! De esküvőt nem terveznek, így is „együtt élnek", mindent megbeszélnek. Rózsika még megemlítette: – A férjem emlékét sem akarom megsérteni.

– Azért mégiscsak házaspár lettünk: a csütörtöki farsangon én fáraónak, Rózsika a feleségemnek öltözött – mondta búcsúzásként Zsiday-Galgóczy Imre.