2007.05.06. 16:19
A felnőttkor a ballagási ebéddel kezdődik
A ballagási ünnepség az iskolai protokoll után Vásárhelyen is a fehér asztalnál folytatódik. Szombat délben majd minden hely foglalt volt a vendéglőkben. Mi a Kossuth Zsuzsanna szakközépiskola fiataljaival és családjukkal találkoztunk az étteremben. A beszélgetés természetesen az érettségiről folyt, és arról, mi lesz azután.
Szombaton a déli órákban az iskolai protokoll után családi körben folytatódik az ünneplés, a ballagási ebéddel. A Liget vendéglőt és sörkertet szinte „megszállták" a Kossuth Zsuzsanna Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium végzősei.
– Sajnálom, egyetlen szabad asztalunk sincs – közölte Feleki Sándor felszolgáló egy baráti társasággal, majd felénk fordulva folytatta: – Több csoport is foglalt nálunk helyet, ez százhuszonöt főt jelent. Hideg- és melegtálakat is készítettünk és szállítottunk rendezvényekre, előbbiekre az előkészületeket már pénteken elkezdtük, ma pedig a teljes konyhai kapacitásunkat a ballagás köti le.
A vendégek folyamatosan érkeztek, az egyik sarokban már a levest ették, a másikban a még árva, de megterített asztalok jelezték, várnak valakikre.
– Örülök, hogy eljött ez a pillanat – mondta a kossuthos, informatikai szakos ifj. [namelink name="Varga István"]. – Bár az érettségi még előttem van, a továbbtanulást tervezem: a csabai Tessedikre szeretnék bejutni, műszaki menedzser szeretnék lenni.
Két hét izgalom középfokon
A nemzetiségi nyelv és irodalom írásbeli vizsgáival már pénteken megkezdődtek a tavaszi érettségik. Ez a hatodik olyan vizsgaidőszak, amely a kétszintű érettségi vizsga szabályai szerint zajlik. A vizsgák a hagyományoknak megfelelően, a ballagásokat követően ma reggel nyolc órakor a magyar nyelv és irodalom írásbelikkel, holnap a matematikával folytatódnak. Magyarból középszinten 92 ezer 826-an, emelt szinten 4302-en tesznek érettségit az országban. A tételek a tavalyi évhez hasonlóan a körzetközponti jegyzőktől kerülnek ki az iskolákba. A jegyzőknél az iskolaigazgatók múlt héten már megtekintették a lepecsételt borítékokat, és azok felbontása nélkül meggyőződhettek, hogy elegendő számú tétel van-e a megfelelő tárgyakból. Az iskolák vezetői a vizsgák előtt reggel hat órától vehetik át a tételeket tartalmazó csomagokat.
– Tizenhárman vagyunk, és egy hónapja kezdtük szervezni ezt a kis összejövetelt – mondta az édesapa, id. [namelink name="Varga István"]. – A program otthon folytatódik.
– Büszke vagyok a fiúra – jegyezte meg Ilona, az édesanya. – De ez az érzés akkor lesz igazán maradandó, ha jól sikerül az érettségije.
A pár asztallal arrébb ülő [namelink name="Szabó Gábor"]ra is várnak még izgalmas napok – szintén az érettségi ürügyén –, ő szintén kossuthos, de elektronikában utazik.
– Vártam ezt a napot, mégis sajnálom, hogy eljött – közölte váratlan fordulattal a fiatalember. – Mert szétmegy az osztály, akad, aki főiskolán tanul tovább, én maradok, a technikusi még újabb két év. Hosszú barátságok szakadhatnak meg, bár a mobilszámok megvannak, és biztos egymásra csörgünk majd. Az ebéd nagyon finom volt – jegyezte meg.
Érkeztek a sütemények, melyek felszolgálásában az édesanya, Molnár Anikó is segített: – Nem volt nehéz dolog a szervezés, két héttel ezelőtt telefonáltam, a főnök úrral beszéltem és már meg is volt a hely. Büszkék vagyunk Gáborra, kap ajándékot is, de majd otthon adjuk át. Hogy mit? Még ő sem tudja. Na jó, elárulom, egy komolyabb, mp3-lejátszóval is rendelkező mobiltelefont –, de ezt most tényleg ne mondják meg neki...
Mindkét asztaltársaságnál koccintottak. Istvánra és Gáborra. Jövendő sikereikre, és ők talán még nem tudják – csak sejtik –, hogy a ballagás nemcsak valaminek a vége, a kezdete is. Úgy hívják, felnőttkor. Egészségükre!
