Fazakasné Erdélyi Ilona eddig közel 160 képet alkotott szájjal

Az 53 esztendős, budapesti [namelink name="Fazakasné Erdélyi Ilona"] 1989-től foglalkozik festéssel. Nem a hagyományos módon: az ecsetet szájában tartja. Korábban textilfestést tanult, ahol szájjal kellett fújni az anyagra a festéket, innen jött az ötlet. Úgy fogalmaz: „a számban áll a legbiztosabban az ecset". Eddig közel 160 képet alkotott, de nincs mind a birtokában: néhányat elajándékozott, van, amelyet megvásároltak tőle, a Fecskepár című pedig az angol trónörökös, Károly walesi herceg magángyűjteményét gazdagítja.

– A Heine–Medin-kór, vagyis a járványos gyermekbénulás miatt másfél éves koromtól szinte kizárólag egészségügyi intézményekben éltem – mesélte történetét Ilona. – Állandóan kezelésre szorultam, szüleim alig vihettek haza egy-két hétre. 38 év után a férjem, [namelink name="Fazakas Dávid"] szabadított ki a kórházból: 1996-ban házasodtunk össze, 1997-től Csepelen élünk, ma már saját házunkban. Megteremti a nyugodt körülményeket, ellát, kiszolgál, nekem csak a festésre és rá kell koncentrálnom. Rengeteg szeretetet kapok tőle, boldogsággal tölt el, amikor azt mondja: büszke vagyok rád.

Fazakasné Erdélyi Ilona festményei között. Egyik alkotása az angol trónörökös, Károly herceg magángyűjteményét gazdagítja. Fotó: Frank Yvette
Ilona elmondta, a megismerkedés, az esküvő előtt már „nézegették" egymást, neki nagyon megtetszett Dávid kék szeme. Egyszer a buszról leszállva úgy alakította, hogy tőle kérjen, kérhessen segítséget, azóta elválaszthatatlanok. 1993-tól liechtensteini ösztöndíjas, ebben a miniállamban működik a szájjal és lábbal festők nemzetközi szervezete, 650 taggal 42 országból. Több kiállítása volt már, az egyik legemlékezetesebb a 2006-ban lakhelyén, Csepelen rendezett. Igyekszik minél alaposabban, élethűbben elkészíteni alkotásait, amelyekről senki sem mondaná meg, hogy szájjal festette. Főként tájképeket, csendéleteket ábrázolnak vásznai, kedvencei a virágos kompozíciók. Ilona mosolygós képei – amelyeket gyerekeinek nevez – harsány színűek, vidámak, életörömöt sugároznak, energiával telítettek.

– A sorsunkat jobban el lehet viselni, ha vidámak vagyunk, nem sajnáljuk, sajnáltatjuk magunkat. A sebek is könnyebben gyógyulnak, és mindenképpen szükség van az emberi kapcsolatokra. Mindenkinek megvan a maga keresztje, de tudni kell méltósággal, derűvel hordozni – mondta Fazakasné Erdélyi Ilona.

A Szájjal és Lábbal Festő Művészek Kiadója és a „Segítőkéz" Mozgáskorlátozottak Egyesülete által támogatott mindszenti tárlat megnyitóján mondta a szintén mozgáskorlátozott Izsák Ilona: „Ha az ember megtalálja a saját útját, nem függ a boldogsága a külső körülményektől".

Nagy Mihály ötlete

A mindszenti [namelink name="Nagy Mihály"] 2003 óta gyűjti a szájjal és lábbal festők képzőművészeti reprodukcióit, s szerette volna ezeket a különleges alkotásokat megmutatni egy tárlaton a helybelieknek. A Keller Lajos Városi Könyvtár és Kulturális Központ vezetői felkarolták az ötletet, és az eseményre „elcsábították", több képével együtt, a szájjal festő Fazakasné Erdélyi Ilonát, valamint a megnyitón fellépő, mozgássérültekből verbuválódott és kerekes székkel dolgozó Gördülő Tánccsoportot.