Várakozás

A húsvét hangulata úgy közeleg e napokban, mint egy szép fehér madár árnyéka, szállongva halad a folyó tükrében – írja Krúdy Gyula. Valóban itt állunk az ünnep kapujában, négy napon át ünnepeljük, hogy Jézus megváltotta a világot, és föltámadt. Az ünnep mindenkinek mást jelent.

A vallásos embereknek barkaágakat, böjtöt, elcsendesülést, majd az ünnepi szentmisét. Mások a pihenés jelentőségét találják meg a négy napban, és utaznak, de vannak, akik ilyenkor látogatnak haza a családhoz. Ezeket jól tükrözi, hogy az ünnep előtti napokban telítettek a nagy bevásárlóközpontok, hiszen az otthon maradottak a sütés-főzésre koncentrálnak, ugyanígy megtelnek a templomokban a padsorok, és a szállodákban sem találni már foglalható helyet.

Megváltozott a világ – vallják ezt nagyszüleink, szüleink, bennük még él az a hagyomány, hogy ilyenkor a lányok tojást festenek a locsolkodóknak, fő az óriási sonka az üstben, majd utána a száz tojás a sonkalében, mert úgy az igazi, a konyhában a fonott kalács illata terjeng, a kondérban rotyog a töltött káposzta, a napot pedig a templomban zárják. Most viszont van, aki bőröndöt pakol, van, aki pedig a sütőt.

És a hétfői locsolkodás is lassan a múlté, már csak hagyományőrző eseményeken láthatjuk, miről is szólt régen a húsvéthétfő. Emlékszem még azokra az időkre, amikor epekedve, az ablak előtt ülve vártuk húgommal a fiúkat, hogy meglocsoljanak, majd délután a barátnőkkel találkozva azon versenyeztünk, kinél jártak többen.

Volt olyan év is, amikor szigorúan betartottunk a fiúknak, csak délig jöhettek, délután pedig mi indultunk útnak szódásüveggel, és kaptuk el az osztálytársakat, mert ez volt a szokás egykor. Vallásos családból származom, a hit mellett a hagyományokra is ügyelünk, de az utóbbi években mi is inkább meglógunk hétfőn az egy-két betévedő locsolkodó elől.