Invázió

Eléggé különös az időjárás mostanában errefelé. Eddig nem volt túl nagy meleg, viszont legalább sok eső esett. Szeged szerintem nem is a napfény, hanem a zivatarok városa, legalábbis az utóbbi hetekben az volt. És mivel rengeteg eső esett, olyan helyeken is pocsolyák alakultak ki, ahol máskor semmi víz nincs. És ennek a gyerekeken kívül, akik szeretnek az ilyenekben tapicskolni, csak a szúnyogok örülnek. A Wikipédia azt írja róluk, hogy magányosak, bár sokszor nagy csapatban jelennek meg. A szúnyogok hímjei teljesen ártalmatlan, növényi nedvekkel táplálkozó rovarok. A nőstényszúnyogok életük jelentős részében szintén növényi nedveket szívogatnak, de a legtöbb fajnál a sikeres peterakáshoz legalább életükben egyszer madarak vagy emlősök vérét is kell szívniuk. E fajoknál ez látja el a petéket fontos tápanyagokkal, vérszívás nélkül a lerakott peték életképtelenek lesznek. Szóval ezért kell nekünk szenvednünk, hogy tudjanak rendes petéket rakni. És akkor meg is érkeztünk a lényeghez, ami nem más, mint a peték. Az egyik ismerősöm kitett a kertjébe egy kancsó vizet, és várt. Nem tudom pontosan, mennyi idő telt el, de a szúnyogok gyakorlatilag telepetézték a kancsót. Nagyon látványos volt. És akkor képzeljük el, hogy mi lehet a városi pocsolyákban, a Tisza környékéről nem is beszélve. A héten voltam Nagyfán, és ott ért az idei első szúnyogcsípés, amelyet még vagy négy követett. Tehát itt vannak a vérszívók, elkezdődött az idei invázió. Pedig a szakemberek állítólag mindent megtesznek. A katasztrófavédelem már elkezdte a szúnyogirtást az úgynevezett biológiai módszerrel. Ne legyen igazam, de félek, hogy ez kevés lesz, és lehetetlenség lesz a zöldbe menni Szegeden és környékén délután öt óra után.