Csak okosan

Volt egy kis összetűzése a Szegedi Vízművekkel két közös képviselőnek, akik egymást váltották az egyik társasházban. A lényeg nagyjából annyi, hogy egy éve csőtörés volt, amit megcsináltattak, most pedig februártól valahogy elkezdett többet mérni a központi vízóra. A közös képviselők kártérítést szerettek volna egy, az ügyfélszolgálattal való telefonbeszélgetésre hivatkozva, de azt a vállalat elutasította. Ezt nem részletezem tovább, kicsit odébb a teljes cikket is elolvashatja, akit érdekel. Nem tettünk igazságot benne, ezt azért elárulom.

De most akkor nézzünk még egy példát a fogyasztó–szolgáltató csatában. Sok, legalább 25 évvel ezelőtt vettem egy zöld edzőcipőt az egyik sportboltban. Nyugalom, nem Szegeden történt. Néhány hét hordás után aztán kilyukadt a dorkó a jobb nagylábujjnál. Persze visszavittem, és kértem a pénzt, amit nem adtak vissza. Azt mondták, hogy visszaküldik, megvizsgálják, azt’ majd lesz valami. Lett is. A zöld cipőm orrát megvarrták, lila cérnával. Lilával, igen. Amikor kiakadtam, hogy mi ez, simán lepattintottak, hogy javították, kotródjak haza. Szerintem hiba volt, de hagytam a fenébe az egészet.

Vissza kicsit a vízórához: nem állítom, hogy a közös képviselőknek van igazuk, se azt, hogy a vízműveknek. Valószínűleg néhány félreértés vezetett idáig, de itt legalább elindult egy folyamat, ami a cipőmnél nem. Az biztos, hogy ha most történne velem ilyen, jobban hepciáskodnék. Sokkal jobban.

Bár manapság a fogyasztóvédelem is normálisabban működik, lehet, hogy nem próbálkoznának most a lila cérnával.