Ez is szakma

A jelenlegi fasorok foghíjasak, elöregedtek, és vegyes állományúak, idejük meg van számolva, lélekben fel kell készülni a radikális frissítésre, bármennyire is fáj. Ezt a Csongrád Megyei Építész Kamara elnöke, Schulcz Péter mondta lapunknak március elején a Széchenyi tér tervezett felújítása kapcsán. 

Egy szegedi a végsőkig ragaszkodik a Széchenyi téri platánokhoz, azok alatt nőtt nagyra a borfesztivál, és nem szívesen hallgat a hozzáértőkre, hogy egymást nyomják agyon, és jó részük veszélyesen ferdén nőtt nagyra, a napfényt keresve. A témában tartott lakossági fórumon sok szó esett a fákról. 

Pedig ez egy szakma, hogy mikor kell egy fát kivágni vagy megcsonkolni, mert veszélyesen magasra nőtt. Szinte nincs olyan beavatkozás, amiről ne kapna lapunk felháborodott olvasói telefonokat, olykor fotókat vagy videót. Jól emlékszem az Űrhajós utcai fák megcsonkolására, tényleg brutális volt, de még jobban a Szabadság tériekére. 

Ez utóbbi még inkább kiverte a biztosítékot. Mindkettő borzasztóan nézett ki, gyakorlatilag fa csontvázakat látott az ember. Ugyanakkor mostanában a Szabadság tér felé is variáltam a hazavezető bicikliutat, és láttam, hogy a fák magukra találtak, árnyékot adnak a játszótérnek. Nem néztem volna ki belőlük, hogy ennyire élni akarnak.

Annak idején lapunk is kicsit inkább az olvasó mellé állt a szakma ellenében, pedig bármikor ráeshetett volna egy játszó gyerekre a comb vastagságú ág. Néhány napja jutott az eszembe, hogy pontosan ugyanabból a szögből ugyanazt a 4-5 fát le kellene fotózni.

Tegnap a Széchenyi téren méretes platánt is megfektetett a vihar, és nem csak ott dőltek a fák.