Habos kenyér

Nemrég láttam egy ismeretterjesztő filmet a sörfőzés történetéről. Ebből többek között kiderült: a régészek a mai napig vitatkoznak róla, hogy azért kezdtek el gabonát termeszteni az ókori Egyiptomban, mert sört akartak főzni, vagy ezt csak úgy mellékesen találták föl. A lényeg, hogy több ezer éve főznek sört, és már akkor is akkora becsben állt az ital, hogy az előkelőségek mellé temettek egy-egy nagyobb edénnyel – hátha megszomjaznak a túlvilágon.

A középkorban aztán újraéledt a hagyomány, a víz ugyanis fertőzésveszélyes volt – már csak ezért is ajánlatosabb volt sört inni. A következő fordulat akkor történt, amikor föltalálták a jéggépet: a hűtéssel már bármikor bárhol tudtak jó minőségű sört főzni, ha megvolt a kellő alapanyag, felszerelés és szaktudás. Most ez a szaktudás az, amit az agrárkamara képzésén ingyen el tudnak sajátítani a tagok. Utána már csak rajtuk múlik, hogyan ízesítik, milyen erősre, milyen színűre főzik, hogy aztán a fogyasztóknak el tudják majd adni. Jelenleg is zajlik ugyanis egy fordulat: egyre többen választják a nagyüzemi módon előállított helyett az úgynevezett kézműves söröket. Igaz, hogy ezek többnyire drágábbak, viszont egészen más él­­ményt nyújtanak. Ezeknél a hozzávalóktól függően már a borhoz hasonlóan az egyes évjáratok között érezhető különbségek vannak. Bár sörfőzésben sok ország előttünk jár, ha jól csináljuk, talán ezzel is sikerül majd olyan világhírt kivívnunk, mint a méltán elismert borainkkal.