Kín, keserv

Még a 80-as években az egyik rokonomék mellett lakott egy fuvaros. Igazi rongyember volt. Ostoba, iszákos és kegyetlen. Állandóan panaszkodtak rá. Berúgott, hazatántorgott a kocsmából, aztán ki az istállóba, és lapáttal ütötte, verte a lovat. Szerencsétlen állat mindig keservesen nyerített. A szomszédok hiába mondták, hogy ne bántsa a szegény állatot, mindig visszaszólt, hogy törődjön mindenki a saját dolgával. Beszóltak ugyan többször a tanácshoz is, de hol volt akkor még az állatvédelem... Amikor kimúlt a ló, szomorú könnyebbülést éreztek a szomszédok, hogy legalább nem kell tovább szenvednie. Amikor a fuvaros is meghalt, nem sajnálta senki a kegyetlen vénembert.

Ez a történet most nem véletlenül jutott eszembe. Én is láttam azt a videót, ami miatt a Facebook-közösség mélységesen felháborodott. A 70 év körüli balotaszállási asszony bálamadzaggal kötötte a kocsijához a kutyáját. Az állat „bűne" az volt, hogy elszökött. A kutya egy ideig bírta az iramot, aztán összerogyott, az elernyedt testet a kocsi így vonszolta. Egy autós, aki szemtanúja volt a történteknek, megállította a nőt, és a telefonjával rögzítette a látottakat. Így legalább a nő, aki még csak nem is sajnálta a kutyát, nem tudja letagadni a tettét. Szerencsétlen állat végül belehalt a sérüléseibe.

Az interneten aláírásgyűjtés indult azért, hogy a nő a lehető legszigorúbb büntetést kapja. Remélem, így is lesz. Az 1998-ban elfogadott állatvédelmi törvényben azt írják: „Annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége".