Összetartozunk

Magyarország bő 1100 éves múltra tekinthet vissza, különös módon azonban ennyi idő alatt sem kaptak csak őket ábrázoló közös szobrot honfoglaló vezéreink. Mostantól viszont – a szoboravatón elhangzottakat idézve egy régi álom beteljesüléseként – van ilyen alkotás, méghozzá jelképes helyen, Ópusztaszeren. Ott, ahol a magyar államiság a legendák szerint megszületett. Ahol egyébként van látnivaló bőven, de ahol mégis a legjobb helyen van ez a szoborcsoport. Ópusztaszerre sok ezren látogatnak évről évre szerte az országból, sőt a határokon túlról is, úgyhogy a szoborcsoport alighanem rövid idő alatt ismert, s ha minden jól alakul, népszerű is lesz. Ha így lesz, üzenetét sokan vihetik majd haza – de vajon mi ez az üzenet? Miért van szükségünk arra ma, a modern tömegkommunikáció világában, hogy ilyen, kissé ódivatúnak ható módon emlékezzünk meg ezerszáz esztendővel ezelőtt élt eleinkről? Az alkotás, amit tegnap avattak fel, laikus szemmel nézve egyszerre modern és klasszikus, ebből adódóan pedig sok mindent ötvöz. Alkotója lapunknak megvallotta: alakjainak némelyikét ma élő emberekről, olykor ismerőseiről mintázta – és ez így van jól. Azt ugyanis fennmaradt korabeli ábrázolás híján nem tudhatjuk, honfoglaló vezéreink miként néztek ki, azt viszont igen, hogy a ma emberének milyen vonásai vannak. Ezáltal a szoborcsoportban benne vagyunk mi, mai magyarok is, mindahányan. Benne van a múlt és a jövő, és benne van az üzenet is: összetartozunk. Ez az, amit érdemes megörökítenünk magunknak és majdani utódainknak. Jó lenne, ha ez azt üzenetet mindenki megértené, és jó lenne, ha ez a szoborcsoport ennek örök mementója lehetne.