Új távlatok

Lehet még fokozni? – tettük fel a kérdést a legutóbbi, 2011-es, szintén olimpiai kvalifikációs kajak-kenu világbajnokság után.

Lehet! – adhatjuk meg a választ a tegnap befejeződött 2019-es olimpiai kvalifikációs vb után.

Csoda. Így jellemezhetjük a Maty-éri rendezvényt. Csodálatos volt a közönség, főleg az utolsó két napon. Mindegy, hogy nyert, érmes volt, vagy ötödik lett a magyar egység, a hangrobbanás minimum megvolt. És az is példa nélküli, amikor pusztán kérésre elhalkult mind a hét-nyolc­ezer ember, és lélegzet-visszafojtva, segítve, síri csöndben várta a rajtjeleket a lelátóhoz közeli 200 és 500 méteres startvonalak esetében.

Csoda volt a szervezés. A futamok pontosan, sőt talán még egy-két perccel korábban is kezdődtek, menetrend szerint pörgött minden. Minden döntős versenyző bemutatkozó másodperceket kapott a nagy kivetítőn keresztül, sőt a mieink egy-két mondattal még biztathatták is nagyobb aktivitásra a szurkolókat. Ilyenkor egy pici képet is kaphattunk a lelkivilágról.

Nem panaszkodhattak a nézők a kijutásra sem. A reptéri parkolás gördülékeny volt, onnan a buszok pár percenként meg is teltek, majd indultak, a beléptetésre is az igyekezet volt jellemző, a főbejárattól hátralévő nagyjából 800-900 méter a lelátókig pedig jól eltelhetett a vásárvárosi látnivalókkal.

Szeged, a Maty-ér és a magyar szövetség megint új távlatokat nyitott a sportágban. Nem akarjuk elkeseríteni a következő rendező városokat, de ezt még csak másolni sem könnyű, nemhogy felülmúlni.

Ja, bocsánat, dehogynem! Jövőre, a nem olimpiai számok világbajnokságán. Megint Szegeden.