A paradicsom íze

Gyerekkorom körülbelül felét panellakásban éltem le, később magánházba költöztünk, de a kertben csak dísznövények voltak. A zöldséget, gyümölcsöt a zöldségesnél vagy a boltban vásárolta édesanyám. Az iskolai szünetek nagy részét viszont a nagymamámnál töltöttük az öcséimmel, így nekünk inkább az okozott meglepetést, hogy a boltban vásárolt paradicsomnak mennyire nincsen íze. Körülbelül tizenkét éves lehettem, amikor a testvéreimmel együtt megkértük a szüleinket, hogy ne vegyenek többet lekvárt a boltban, mert szerintünk abban főleg csak cukor van, egy kis ételfestékkel felütve, gyümölcs viszont legfeljebb csak nyomokban.

A kertben nálam most van többféle gyümölcsfa is, lekvárt, befőttet minden évben készítek. Paradicsomot, sárgarépát, egyebeket sajnos a kutyák miatt nem tudunk termeszteni, de előbb-utóbb kitaláljuk, hogyan tarthatjuk távol őket a palántáktól. (A kerítés a kerten belül szóba sem jöhet.) A zöldségeket igyekszem olyan helyen vásárolni, ahol nem ipari méretekben ter­mesz­tett árut tartanak. Röviden összefoglalva, azt hiszem, nem az én gyerekeimet célozza az Agrárkamara az Itthonról Otthonra programmal. Viszont ennél a programnál jobb ötletet nem nagyon hallottam mostanában a tudatos fogyasztás és a tudatos vásárlás ösztönzésére, valamint a hazai kistermelők népszerűsítésére. Végre felismerte valaki, hogy érdemes megkóstoltatni a kicsiben termesztett zöldséget-gyümölcsöt egy gyerekkel, hogy aztán otthon elmondhassa: sokkal finomabb a piacon vásárolt barack, mint a multinál kapható. Ugyanis a gyerekek – igen, a mai gyerekek is – jobban szeretik a paradicsomízű paradicsomot, mint a vízízűt.