Élő hagyomány

Igazi lokálpatrióta produkciót láthatott a közönség a hétvégén a Dóm téren, ami büszkeséggel dobogtatta meg minden szögedi szívét, de a néptáncot szerető „gyüttmöntök" se távoztak fancsali arccal, ebben biztos vagyok. A néptáncos közösségben csak Zsurának hívott legendás táncos-koreográfus, Zsuráfszky Zoltán megint olyan produkciót tett az asztalra – pontosabban a színpadra –, amit évekkel később is lehet majd emlegetni.

Úgy tűnik, mintha sokadik fölvirágzását élné a hazai néptánc – vagy lehet, hogy sosem kopott meg igazán a fénye. Olyanok ugyanis szerencsére mindig voltak az elmúlt jó néhány évtizedben, akik szívügyüknek tekintették a magyar néptánchagyomány megőrzését és magas szintre fejlesztését. Ez a folyamatos „revival" persze nemcsak a néptáncosok, az adatgyűjtők és néprajzosok kitartó munkájának köszönhető, hanem annak is, hogy az ügyért élők igyekeztek mindig korszerű formában elérhetővé és fogyaszthatóvá tenni a magyar néphagyományt. Így szerencsére nem valami belterjes művészkedés lett belőle, hanem – újra – élő hagyomány.

Elég csak az elmúlt években nagy sikert arató és sokak által követett tehetségkutató, a Fölszállott a páva népszerűségére utalni. A magyar néphagyományt a legigényesebb formájában őrző és bemutató táncosok, zenészek, énekesek olyasmivel szórakoztatták a közönséget, ami alkalmanként nézők tízezreit bilincselte a tévé elé. Nem mellesleg a miénk, és teljes joggal lehetünk rá büszkék. Nem véletlen, hogy profi és amatőr néptáncosaink számtalan meghívást kapnak szerte a világból, és hogy a magyar táncházmozgalom már nyolc éve az Unesco szellemi kulturális örökségének része.