Eper

Tavasztól őszig késő esténként elég sok időt töltök a konyhában. Nem a naptárat nézem: a bodzavirágzáskor kezdődik az éjszakába nyúló műszak, folytatódik az eper megérésekor, végül ősszel az alma és a körte zárja a sort. A kettő között pedig a legtöbb gyümölcsből lekvárt, befőttet készítek.

Idén egyelőre nem jutottam sokra. A bodza ugyan már virágzik, de a szörpkészítéshez elengedhetetlen a virágpor, amelyet viszont az eső az elmúlt egy héten szinte mindennap lemosott. Persze nem adom fel, hátha a virágzás végéig lesz két egymást követő esőmentes nap.

Eddig minden évben volt körülbelül egy hét pihenő a bodza és az eper között, idén összecsúszott a két növény szezonja, így a hétvégén valószínűleg már eperlekvárt is főzök. Bevallom, a cseresznyebefőttet nem én készítem 

a családnak. Anyósom kertjében akkora a cseresznyefa, hogy daruskocsi kellene ahhoz, hogy a tetejéről is leszedhessük a gyümölcsöt. A meggyet „felesben" szoktuk készíteni, és általában az őszibarackot is, kivéve, ha pont akkor megyünk nyaralni. A sárgabarack az egész család gyengéje, sajnos ez a gyümölcs az utóbbi években rendszeresen elfagyott, egy része idén is, pedig az ebből készült lekvárt mindenki hiányolja. Augusztusban lecsót szoktam eltenni, utána már tényleg csak az alma és a körte van. Az almáról éppen a napokban írtuk meg, hogy nagyon elverte a jég Szentes térségében.

Remélem, az időjárás idén többször már nem tesz keresztbe. Remélem, nem kell odáig eljutni, hogy bizonyos gyümölcsöket vagy az azokból készült termékeket már egyáltalán nem lehet kapni boltban sem. Remélem, még ezt megelőzően észbe kap néhány milliárd ember, több ezer cégvezető és többtucatnyi politikus. Mármint azok, akik még nem fogták fel, hogy a klímaváltozás nem mese.