Félcédula

Szándéka szerint a kopogtatócédula nem a kampány, hanem a demokrácia eszköze. Nincs igaza Tarlós Istvánnak, amikor azt mondja, hogy ha valaki nem képes összeszedni a jelöltté váláshoz szükséges minimumot, akkor vérezzen el az előfutamban, elvégre minek küzdene, úgysem lesz belőle polgármester. Vagy képviselő. Csakhogy nem királyt vagy pápát választunk, nemcsak a győztes érdekes, itt most tényleg a részvétel is fontos. A jelölések a listaállításhoz is kellenek, másrészt minél többen beszélnek a kampány során, annál izgalmasabb. Kár, hogy a Kétfarkú Kutya nem szedte össze a 2000 cédulát Szegeden, szórakoztatóbb lett volna a következő egy hónap.

A kis pártok vért izzadtak a szelvények összegyűjtésekor, a jelölések 5–10 cédulán is múltak. Elég visszás dolog a nagyobbaknak azzal büszkélkedni, hogy mennyire túlgyűjtötték magukat, és ezzel kampánnyá változtatni a jelölést. Mert akkor mi van? Többet szereztek? És? Attól nem lesz jobban jelölt a jelöltjük.

Más is bosszant a kopogtatók kapcsán: az a politikusi duma, hogy egyik vagy másik szervezet „előlünk vette el" a szelvényeket. Nem az van, hogy nem nektek adjuk, hanem az, hogy valaki másnak adtuk. Bocs. Ne gondolják már a politikusok, hogy a szavazó olyan hülye, hogy jobb neki, ha kevésből választ, mert a sok lehetőség csak összezavarja.

Harmadrészt – és ezzel nem mondok ellent magamnak, mert egy más típusú szavazóra gondolok – a választó tényleg hülye. Aki nem képes leírni az adatait, az általa támogatott jelölt nevét és a pártot/jelölőszervezetet egy papírra, annak veszélyes szavazati jogot adni. Szegeden volt, aki egy számmal megtoldotta a személyi azonosítóját, vagy nem írta le a teljes nevét. A legdurvább választópolgár jelölt valakit, aztán áthúzta a nevet, de ezt is megbánta. Magyarázatul ráírta az ajánlószelvényre, hogy először őt akarta jelölni, de aztán meggondolta magát, ám most megint őt akarja. A párt ezt a cetlit nem adta le. Lehet, hogy nemcsak a politikusokat, hanem a szavazókat is szűrni kellene a kopogtatócédulával.