Gyöngyvirág

Milyen a gyöngyvirág? Ha azt hitték, hogy fehér, illatos és apró harangjai mintha csilingelnének a korai tavaszban – tévedtek. A gyöngyvirág az ibolya ellentéte, amennyiben az ibolya nemzetgyűlölő, keresztény-gyűlölő, és szereti a bevándorlókat.

Nem én őrültem meg. [namelink name="Kövér László"] házelnök nevezte el egy hétvégi nyilvános fórumon – ahol [namelink name="Schiffer András"] LMP-társelnök volt a partnere – gyöngyvirágnak a jobboldalt, ibolyának a baloldalt. Aki nem ért virágnyelven, vagy túlzottan zöldnek találta ezt a beszédet, annak is lett csemege: Kövér váratlanul bejelentette, hogy őt aztán nem érdekli a Fidesz.

Egyáltalán nem. Egy alapító atyától, jelenlegi választmányi elnöktől legalábbis szokatlan ez az őszinteségi roham – de én megértem. Végtére évek óta merő gyöngyvirág az egész ország, nincs egy talpalatnyi föld, amit be ne hálózott volna, fű se nő mellette – és Kövérnek nincs semmije. Se látványosan nem lopott, se takarásban. Túl késő lenne most hozzálátni, meg aztán nem is nagyon van már mit... Nem csoda, ha a Fidesz nem érdekli immár, csakis a gyerekei jövője.

Milyen életük lesz azoknak a szerencsétleneknek, milliónyi társukkal együtt, akiknek a szülei nem voltak képesek a szabad rablás korában korszerűen viselkedni? Majd énekelhetik az óvodában, hogy milyen szép a kormányablak, az iskolában följelenthetik a saját tanítójukat, hogy túl rövid a szoknyája, és ízes 18. századi magyar nyelven ínyenc recepteket olvasgatnak a nemzeti értéktárból. Hogy felnőve megtalálják identitásukat a családban, hol a mama főz, a papa eszik. Kivéve, ha nincs mit.

Most elbizonytalanodtam: miért is aggódik Kövér? Hiszen ez maga a gyöngyvirágvilág. És működik!