Köszönjük!

Nem véletlenül a tűzoltók azok, akikben szinte feltétlenül megbíznak az emberek. Közhely, hogy életüket nem féltve segítenek másokon, hóban, fagyban, vagy akár kánikulában is. Ráadásul az utóbbi hónapokban számtalan olyan esemény is történt az országban, ami rájuk irányította a figyelmet. A napokban beszéltem a sándorfalvi önkéntes tűzoltókkal, akik az ország másik végébe mentek segíteni.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 80 településén összesen 5135 épület tetőszerkezetében tett kárt a múlt hónap végi vihar. Ezek közül 181 volt közintézmény (bölcsőde, óvoda, iskola, művelődési ház, idősek napközi otthona, önkormányzati ingatlan, uszoda stb.). Lakhatatlanná vált 41 lakóépület, 101 embert rokonoknál, 13-at pedig önkormányzati lakásokban szállásoltak el, szóval nagy volt a baj. Na, ide hívták a sándorfalviakat, akik egy percig sem gondolkoztak. Összeszedték a felszerelést, és indultak is. Majdnem két napig küzdöttek a kidőlt fákkal, volt, hogy egy helyen tízet kellett szétvágniuk. De ők örültek, hogy segíthettek.

Budapesten pedig valóban tragédia történt, amikor elsüllyedt egy turistahajó. A Hableányon 33 dél-koreai turista és 2 fős magyar személyzet volt a május 29-i balesetkor. Az ütközést heten élték túl. A Hableány roncsát június 11-én, kedden emelték ki hosszú előkészítő munka után. A roncsban négy áldozat holttestét találták meg.

A katasztrófavédelem munkatársai nélkül ez a mentés is biztosan nehezebben ment volna.

Szóval itt vannak ezek az emberek, akikről alig tudunk valamit, csak azt, hogy ha baj van, őket kell hívni. Ilyenkor pedig családot, barátokat hátrahagyva azonnal indulnak, hogy segítsenek rajtunk. Köszönjük!