Miért ne?

Hát mi akkor elmentünk Athénba Babettával. Szent őrültként néz még talán az újságolvasó is a kalandvágyó Csongrád megyei babettásokra, akik idén Görögországot vették célba. A legtöbben nagymotorral sem indulnának útnak, nemhogy a szocialista ipar remekével, amiről nem mindig könnyű eldönteni, motor-e, vagy inkább bicikli. Hegymenetnek legalábbis többször kellett ugyanúgy tolni, mint a kerékpárt, derül ki az úti beszámolóból: de nagy vonalakban bírták a kiképzést. Nem az első útja volt a társaságnak együtt, ezekkel a gépekkel, lapunk is többször írt a babettás kalandokról.

Játék motorocskák, de értő kezekben jól teszik a dolgukat, mondja az egyik tulajdonos. Hiába sajnálják le ezeket a régi járműveket, a tapasztalat sokszor rácáfol a megvetésre. Nagyapám kockaladájában még harmincévesen is ültem, pedig abban az évben vette, amikor születtem – akkor nyugdíjazták végleg, amikor teljesen kilyukadt a padló, és a zárak sem működtek már, de az utánfutónyi kaptárt még egyébként elhúzta az erdőben. A helyette vett Opelt nem tudták használni, nem bírta az erdei terepet. Trabant kombival gyerekkoromban megjártuk a Tátrát is, két felnőtt, három gyerek. Sokszor a kutyák is kirándultak velünk. Nem nagyon emlékszem, hogy a papírkocsi lerobbant volna, mondjuk nem száguldoztunk vele, nem is lehetett. Ha egy szerkezet egyszerű, mint a faék, és tudjuk a korlátait, tovább szolgálhat, mint egy 21. századi csoda. Aztán jöhet a kaland, amit unokáinknak is mesélhetünk, beleírhatjuk a memoárjainkba. Van annak sportértéke, ha nem az a legnagyobb kihívás nyaralás közben, hogy elfogyott a koktél a wellness-szálló medencéjénél.