Otthon

Az ember valahogy úgy van bedrótozva, hogy vonzza a szabadság, a tér, a természet közelsége. Ez meglátszik a lakóhelyválasztásnál is: ha lehetséges, akkor inkább kedves kertes házat választ magának az egyszeri vásárló, nem lakótelepi panellakást a hetediken. Pláne, ha gyerek is van, akkor aztán kiváltképp fontossá válik, hogy a csemete kedvére játszhasson a kertben.

Persze a társasházakban is emberek élnek. Én is laktam: kicsiben is, nagyban is, panelben is, téglaépítésűben is, nincs azzal semmi baj. Sőt, bizonyos szempontból még előnyökkel is bír, nekem rögvest a két fő ellenségem, a fűnyírás meg a hólapátolás jut eszembe. Na, arra a társasházban élőknek nincs gondja.

Ahogy a melegre sem, hiszen pontosan lehet tudni, hogy mikor kezdődik és mikor végződik a fűtési időszak. Azzal már inkább adódik probléma, hogy mindenki egyformán kapja azt a bizonyos hőt, holott az igények nyilvánvalóan eltérőek. Még mindig körülbelül kétszázezer olyan lakás van az országban, ahol nem szabályozható egyedileg a fűtés, ez pedig a legpazarlóbb megoldás.

Ezen segíthet az Otthon Melege program, melynek keretében a távfűtéses épületekben lévő lakások fűtésének szabályozására, illetve korszerűsítésére jelent meg kiírás.

Ingyenpénz, tör ki a hurráoptimisták kórusa, azonban a támogatás csak a költségek 10–50 százaléka lehet. Azaz a lakástulajdonosnak itt is a zsebébe kell nyúlnia, de legalább meglesz a lehetőség, hogy ne a többiek igényihez kelljen igazítani a lakás hőmérsékletét – no meg a fűtésdíjat.