Pékháló

Azt gondolta, hogy a pék / a pékhálót szövi rég, / és kemencét fűt a pók, / ottan sülnek a cipók – írta zseniális versében Weöres Sándor bizonyos Sehallselát Dömötörről, aki azért gondolt ilyen furcsákat, mert kerülte az iskolát. Nem tudom, hogy ez a vers hozzájárult-e ahhoz, hogy a szegedi Fodor József Élelmiszeripari Szakközépiskola és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara nyári pályaorientációs hetet szervezzen általános iskolásoknak, azért, hogy minél kevesebb Sehallselátt Dömötör legyen a jövőben, de elképzelhető. 

Összesen húsz, Szeged környéki kistelepülésről érkező felső tagozatos általános iskolás kapta meg a lehetőséget, hogy megismerkedjen az iskolával, és megnézhesse a pék- illetve a cukrásztanműhelyeket, vagyis az ottani munkát.

Ez több szempontból is jó dolog. Valószínűleg, hogy ma Magyarországon sokkal több pék és cukrász is dolgozhatna, ha lennének. De nincsenek, és hogy ez kinek a hibája, az tényleg rejtély, de tény, hogy a gyerekek sokkal szívesebben lennének médiasztárok, vagy valóságsóhősök, mint pékek, cukrászok, vagy mondjuk asztalosok és matektanárok. Előbbiekhez nyilván nem kell sokat tanulni, elég, ha valaki az átlagnál egy kicsit exhibicionistább, és/vagy gátlástalanabb. Akik így döntenek, azoknak lehet, hogy senki sem beszélt arról, vagy még inkább nem mutatta meg, hogy nem rossz az, ha valóban dolgozik valami értelmeset az ember. Ezek a srácok most készítettek brióst, kakaós csigát, kiflit, de csütörtökön délelőtt például pizzatésztát dagasztottak, amit megsütöttek, és – reméljük némi feltéttel – ebédre meg is ettek.

Lehet, hogy köztük van az, akitől majd pár év múlva a kenyeret vesszük valamelyik sarki pékségben.