Üzen a nagyhét

Míg az ókeresztény kultúrák egyetlen éjszakát virrasztottak a Megváltó feltámadására emlékezve Húsvét előtt, addig ma már egy teljes héten keresztül koncentrálunk a Jézus kereszthalálát és feltámadását közvetlenül megelőző eseményekre.

Virágvasárnap, azaz holnap kezdetét veszi a nagyhét, amikor elengedhetetlenné válik a nagyböjt tanulságainak levonása és az ezen időszak alatt elért sikerek és kudarcok mérlegelése ahhoz, hogy a lélek zökkenőmentesen folytathassa útját a megváltás megértése, és megélése felé.

 Csend, nyugalom, éberség, figyelem, hódolat, önmagunkkal való szembenézés – mind kellenek ahhoz, hogy az út végére érjünk. Leírva csupán néhány ismerős, sokat használt kifejezés. Őszintén belegondolva azonban egy-egy a mélyebbnél is mélyebb kút, melynek az aljáról talán olyan arc néz vissza ránk, amit nem akarunk látni.

Zaj, stressz, kábulat, közöny, megvetés, önámítás – egy felszínes világ hozzávalói, melyek elsőre kezelhető kellemetlenségnek tűnnek, de úgy veszik át a hatalmat felettünk, hogy azt észre sem vesszük. Így élni lehet, csak nem biztos, hogy érdemes is.

A nagyheti liturgia üzenete nem csak a hívők számára lehet tanulságos. Végigkísérve Jézust az utolsó napok eseményein, időt kapunk gondolkodni az emberi természet mélységein és magasságain, és egy jó alkalmat arra, hogy mi magunk is tükörbe nézzünk. A nagyhét eseményei pontos iránymutatást adnak tisztességgel, becsülettel és értékrenddel kapcsolatban. Fájó hiányt pótolna, ha hallgatnánk rájuk.