Tolvai Renáta a turnékocsi ablakán át ismerkedik Magyarországgal

A lehető legközelebbi kávézó terasza felé indultunk. Ez sem volt egy sima út, ugyanis minden lépésre jutott legalább egy elkerekedett szemű, odarohanó ember. „Renike, te vagy az? Nagyon szeretünk ám!" - lépett oda egy néni. „Szija Reni!" – zengett egy másik, könnybe lábadt szemmel. Kaptak egy mosolyt, egy kedves köszönömöt, és már a teraszon is voltunk. Na, míg átsétáltunk az asztalok között, az is végtelennek tűnt. Azért az ott ücsörgő férfiak már nem voltak olyan bátrak, mint a nénik a téren. Ők inkább a szemüket legeltették a csinos énekesnőn (tényleg nagyon csinos volt, a tévében valahogy ez nem tűnt fel), aztán kávéscsészéik, söreik mögé bújva tárgyalták ki a látottakat. Leültünk, és villámbeszélgetésbe kezdtünk.

- Rengeteg interjút adtál, kismillió kérdésre válaszoltál már. Van olyan, amit még sose kérdeztek tőled, de alig várod, hogy megkérdezzék, és válaszolhass?
- Nincs olyan. Szerintem mindenről kérdeztek, amiről csak lehetett, és mindenre igyekeztem is válaszolni. Noha a kérdések nem voltak mindig kellemesek.

- Ilyen például a szerelem-nem szerelem Kállay-Saunders Andrással?
- Azzal a kérdéssel nincs problémám. Jól vagyunk, köszönöm.

- Van, ami ennél jobban érdekel. A menedzsmented mennyire erőlteti rád az akaratát akár zenében, akár öltözködésben?
- Vannak ötleteik, természetesen próbálnak irányítani, de tudomásul kell venniük, hogy nekem is vannak elképzeléseim. Kitartó vagyok, elég erős ahhoz, hogy elérjem, amit szeretnék.

- A te ötleted volt, hogy fellépnél a Roxette előtt június 1-jén a Papp László Budapest Sportarénában?
- Nem, nem. Az úgy történt, hogy felhívták a menedzseremet a szervezők, szeretnék, ha én lépnék fel. Majd’ elájultam, amikor megtudtam. Nagyon nagy megtiszteltetés ez számomra. El sem hiszem, hogy én, aki legutóbb Beyonce koncertjén nézőként voltam az „Arénában", most a színpadon állok, és a több ezres tömeg előtt énekelhetek.

- Gondolom, akkor most még intenzívebben készülsz.
- Nagyon sokat gyakorolunk a táncosaimmal együtt, hiszen nagy kihívás ez.

- Milyen dalokat hallhat majd a közönség?
- Énekelek majd a Megasztárban elhangzott dalaimból, de a többiről nem szeretnék beszélni, az legyen meglepetés. Annyit még elárulok, hogy az első saját dalom is elhangzik majd. „Hagylak menni" a címe, és egy kicsit szomorkás.

- Csak nem arról van szó, amit egyszer egy interjúban meséltél, hogy az új lemezen lesz egy dal, aminek te írod a szövegét, és András, valamint a te szerelmedről szól? Mert a címe azt sugallja, még sincs minden rendben?
- Nem, nem arról van szó. Egyébként, ahogy mondtam az előbb is, tényleg minden rendben van köztünk, jól vagyunk, és szeretjük egymást.

- Már, amikor ráértek találkozni. Mert gondolom, sokat dolgoztok mindketten.
- Igen. Nyárra elkészül az új lemezem, jövő héten kijön egy videoklip, és szerencsére sok fellépésre hívnak.

- Ha mindenhol ennyi időt töltesz, mint itt Kecskeméten, nem nagyon fogod megismerni a magyar városokat, ahol jársz.
- Szeretném, de csak a turnékocsi ablakából van erre lehetőség. Mert mindig nagyon sűrű a program.

- Aztán a nap végén hazatérsz gyönyörű lakásodba… Sikerült már belaknod?
- Persze, belaknom sikerült, csak rettentő kevés időt tudok otthon tölteni. De jól van ez így, mert úgy érzem, jó irányba halad az életem. El sem tudtam volna képzelni mindezt, amikor a Megasztár 5-be jelentkeztem. Fárasztó, de fantasztikus érzés látni, hogy az emberek szeretnek.

A beszélgetés véget ért, Renáta a keverőpult felé vette az irányt. És a kecskeméti közönség fél percen belül bebizonyította, hogy az utolsó mondat nem volt túlzás. Annyian vették körbe, hogy levegőt is alig kapott. Aláírásokat osztott, telefonokba, fényképezőkbe mosolygott. Azt sem csodálnánk, ha csütörtök este a közösségi portálok lefagytak volna a sok „Reni és én Kecskeméten" kép feltöltésétől. Nem nagyon akarták elengedni, de, mivel nem csak fényképezkedni jöttek, sőt, elsősorban a hangját hallani, kénytelenek voltak utat engedni a színpad felé. És akkor Tolvai Renáta és két táncosnője a színpadra robbant. Jött a Fever, a Rolling on The River, a Poker Face, a Crazy, és a többi sláger. A közönség hálás volt, tapsolt, sikítozott. Az egyetlen magyar nyelvű dal („Mindig az a perc a legszebb perc") megállította az addigi pörgést. A közönség szemében könnycseppek gyűltek, a toronyórára tekintve gyanítható volt, hogy ezek a percek a kecskeméti fellépés utolsó pillanatai. De a teljes összeomlástól a ráadás dallal (Beyonce „Single Ladies") visszatérő énekesnő visszahozta a közönséget az életbe, akik hálás tapssal jutalmazták a fél órás produkciót.