Szent Iván-éj: varázslat és néphagyomány a napfordulón

A nyári napforduló szinte az összes kultúrában a Nap, és ennél fogva a fény diadalának ünnepe volt, amely a pogány ember hiedelmei szerint a világosság és a sötétség állandó harcán alapult. A természettel összhangban élő, kereszténység előtti ember a nyárközépi tűzgyújtással elsősorban a Napot akarta megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelmében, a tűz fényének erejével pedig az ártó szellemeket igyekeztek minél messzebb űzni.

Keresztelő Szent Jánost ünnepeljük

Mivel a keresztényi logikába is beleillett a fény és a sötétség küzdelme, ezért a kereszténység végül ezt a napot Keresztelő Szent János napjává tette. Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, Ivános alakból ered, illetve a János névnek a szláv formájából.

A naptárreformok miatt van csúszás

A nyári napforduló az évnek az a jellegzetes időpontja, amikor a Nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. A Föld – különösen az északi félteke – ilyenkor terményekben bővelkedik, szépsége és ereje teljében van. A nappalok a következő napfordulóig innentől már csak rövidülhetnek. Ezen a napon – június 21-én – az év leghosszabb nappalát és legrövidebb éjjelét élhetjük meg évről-évre.

Szent Iván éjjele mégsem június 21-ére, hanem június 24-ére esik. Oka a tropikus időszámítási mód sajátosságában és a tényleges naptári évek közti különbségben, illetve az egykori naptári reformokban rejlik. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban június 24-ére esett, de az eltolódás miatt három nappal korábbra, június 21-ére került.

Nem volt ez másképp a magyar néphagyományban sem, s a tűz nem véletlenül vált a világosság, a tisztaság, az egészség, a szenvedély, az elevenség, a szerelem és az örök megújulás jelképévé a magyar hiedelemvilágban is. A nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az ötödik században vált elterjedtté, s a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek korábban a különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak.

Szent Iván-napi magyar népszokások

A Szent Iván naphoz fűződő hiedelmek és szokások egyrészt a szomszédos népektől, másrészt egyházi közvetítéssel kerültek hozzánk. A magyar szokások szerint régen a június hónapot is Szent Iván havának nevezték. A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását (népies nevén lobogózást) a történelmi Magyarország egyes területein, főleg Nyitra megyében Szent Iván napi dalok éneklése kísérte.

A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett almának is: aki abból eszik, nem betegszik meg. Baranya megyében a sírokra is tettek a sült almából, míg Csongrád megyében azt tartották, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik. Szeged környékén tűzbe dobott, majd onnan kipiszkált almát fogyasztottak a torok- és hasfájás elmúlasztására vagy megelőzésére.

A tűzgyújtással a Napot akarták az emberek megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelmében.
Fotó: internet
Varázslatok a szerelemért és a bőségért

Szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek ehhez a naphoz. A szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából persze sokféle jövendölést lehetett kiolvasni.

- Mivel a tűzzel, a fénnyel kapcsolódik össze Szent Iván éjjele, ezért a varázslatoknál a gyertyaégetés áll a középponban - magyarázta Marton Gabriella. A szegedi jósnő a szerelemmel és a bőséggel kapcsolatos varázslatokat árult el a delmagyar.hu-nak.

A szerelemért: Vegyünk elő egy tűz színű (sárga, narancssárga, piros -

ez utóbbi a legjobb) gyertyát. Karcoljuk az aljába a kiválasztottunk nevét, majd gyújtsuk meg. A gyertyát teljesen el kell égetni úgy, hogy egy kicsit éjfél után is égjen.

Biztosabb a végeredmény, ha egyszerre kettő gyertyát gyújtunk meg: az elsőbe a saját, a másodikba a szerelmünk nevét kell belekarcolni. Előbb a mi nevünkkel ellátott gyertyát kell meggyújtani, s annak lángjából a másikat. Majd várhatjuk, hogy mindkettő csonkig égjen.

A bőségért: Szintén tűzszínű gyertyára lesz szükségünk. Írjuk fel egy cetlire azokat a dolgokat, amiket el akarunk engedni, amiktől meg akarounk szabdulni (például nélkülözés, negatív gondolatok) és égessük el a cetlit, majd hagyjuk, hogy teljesen elégjen a gyertya.

Egy másik eljárás szerint a cetlire azt kell felírni, amit el szeretnénk érni, amire vágyunk (például egy biciklit, vagy bőséges termést), majd a gyertya alá kell tenni a papírdarabot. Végül hagyjuk, hogy a faggyú rácsorogjon a cetlire, s gyertya teljesen elégjen.

Tisztítás, gonoszűzés: Gyújtsunk meg egy szantál vagy tömjén (ez utóbbi a legjobb) illatú füstölőt - teljes elégetése segíti a megtisztulást.

Természetesen mindegyik varázslásnál fontos a gondolati energia - A gyertyagyújtás idején erősen gondoljunk arra, amit el szeretnénk érni a varázslatunkkal. Nem kell ott ülni mellette, de amíg el nem égett teljesen a gyertya, gondoljunk arra, amiért/akiért meggyújtottuk. (Persze figyelni kell az égő gyertyára, nehogy baleset történjen és valami felgyulladjon a lakásban!)

A Szentivánéji álom témakörét sokan feldolgozták. Forrás: YouTube
Egyéb mágikus csodák és hagyományok

Úgy tartják, Szent Iván éjjelét megelőző nap virágzik a páfrány, amelynek virága csak nagyon rövid ideig él. (Könnyen lehet, hogy páfrány virágán valójában a spóráit értik.) Aki mégis tanúja lehet a kis virág életének, az megérti a növények és az állatok nyelvét, és megleli a föld alatt rejtőző kincseket. Azt mondják, a régi időkben a boszorkányok a páfrány virágának köszönhették a varázstudásukat, s általuk voltak képesek láthatatlanná válni. Halandó ember azonban képtelen volt megszerezni ezt a virágot, mert a növény a virágzást megelőző pillanatban varázsport hintett szét maga körül, amely álomba ringatta a szerencsés megtalálót.

Szintén a különleges éjszakát megelőző napon zöldellő faágakat tettek az ajtókra, ablakokra (de még a tyúkólakra is), hogy elűzzék a boszorkányokat és megelőzzék a rontást. Az ezen az éjszakán meztelenül szakajtott gyógynövények különleges gyógyító hatással rendelkeznek.

Kedvelt tradíció volt, hogy a falu hajadonjai körbetáncolták a meggyújtott farakást, majd amikor az utolsó szikra is kialudt, a kenderföldre mentek, és mindannyian leheveredtek, majd ruhájukat leporolva felálltak. A hiedelmek szerint amelyikük után a letiport kender felállt, az a következő évben férjet talál magának.

Szentivánéji álom, az Első Emelet tolmácsolásában. Forrás: Youtube
A tűzgyújtás talán az összes hagyomány közül a legelterjedtebb. Eszerint a tűzrakást háromszor kellett átugrania mindenkinek, aki azt akarta, hogy Szent János illetve Szent Iván segítsége által a Szentháromságnál kegyelmet nyerjen. A tűz egyfajta védő-erőt is jelentett az emberek számára, akik az ünnepek végén a ház falára akasztották a tűz körbetáncolása alkalmával viselt koszorút, hogy az megvédje őket a későbbi tűzkároktól, természeti csapásoktól és a gonosztól.