Visszatértek volt tanyai iskolájukba Balástyára

Az Erdőközi Iskola 1935-ös meg­­nyitása után 45 évig volt a ba­­lástyai tanyavilágban élő gye­­rekek második otthona. Ne­­héz ma már elképzelni, de annak idején volt, hogy több mint 70 gyerektől voltak han­go­sak a műúttól is kilométerekre fekvő oktatási intézmény falai. Bár az itt élők többsége má­­ra elköltözött, évente egy al­­kalommal összegyűlnek azok, akik egykor itt koptatták a padokat, hogy emlékezzenek arra az időszakra, amikor még egészen mást jelentett iskolásnak lenni, mint ma.

– Öt éve volt 50 éve, hogy el­­hagytam az iskolát. Akkor ha­­tároztam el, hogy megszer­ve­zem a saját osztálytalálkozómat – mesélt az Erdőközi Iskolások Találkozójának kez­­deteiről Rozsnyai Erzsébet szer­­vező. – Ott kezdtünk el be­­szélgetni, vajon mi lehet a többiekkel, ezért elhatároztam, hogy megpróbálom felkutatni és egy délutánra összehozni a lehető legtöbb egykori diákot.

Öt éve kezdtek újra összejárni az egykori diákok. Most nagyjából ötvenen gyűltek össze az egykori tanyai iskolában.

Az első találkozón még közel százan voltak, öt év alatt azonban sokan elhunytak közülük. Múlt hét szombaton nagyjából 50 öregdiák gyűlt össze a régi tanteremben, ahol az udvari szentmise után megebédeltek, majd késő délutánig beszélgettek, és felidézték azt a világot, ahol az iskola nem csak az írás-olvasás-számolás megtaní­tásáról szólt.

– Az egyik tanító az alsóso­kat, a másik a felsősöket ta­nította. Az egyik társaság délelőtt jött, a másik délután – mesélte Rozsnyai Erzsébet. – A kiváló pedagógusoknak hála kerültek ki közülünk mérnökök, orvosok és tanárok is. Annak idején nagy szó volt, hogy tanyáról va­­laki középiskolába ment. Nagy volt a fegyelem és a szigor, de azt gondolom, ez jót tett ne­­künk. Ahogyan a környezet is, ami körülvett bennünket. A pedagóguslakás mindig kifogástalan volt, sok tanyai gyerek itt látott csak ilyen szép konyhát. Villany, sőt tévé is volt, annak ellenére, hogy csak a 70-es években kötötték be az áramot, a tanár ugyanis aggre­gátort használt. Az iskolához tartozott kert is: a gyümölcsöst és a virágoskertet is a diákok mű­­velték gyakorlati órákon. A tanító pedig jószágokat is tarthatott. Volt nyúl, csirke és állítólag még tehén is az első időkben – idézte fel az egykori diák, akinek lánya is járt még egy évet az Erdőközi Iskolába, mielőtt azt 1979-ben bezárták.

Az egykori diákok szívesen idézték fel a tanyai iskolában eltöltött évek emlékét.

– Nekem szép emlékeim van­­nak erről a helyről. Bár az épület ma már a vadásztársasá­­gé, és szépen rendben tartják, lelki szemeim előtt még mindig látom a katedrát és a padokat, ha belépek – emlékezett Rozsnyai Erzsébet. – Azt gondolom, sokat adott nekünk, ta­­nyai gyerekeknek ez a hely. Kitartást, erőt és szorgalmat min­­den­képpen.