Sara Collins: Frannie Langton vallomásai

Frannie Langton ellen brutális kettős gyilkosság a vád: a hatóságok szerint a cseléd megölte gazdáját, a tudós George Benham-et és annak feleségét, Marguerite-t. A regény rögtön a nő tárgyalásával indul. Megtudjuk, hogy – mivel 1826-ot írunk – halálbüntetés várhat rá, majd ezt követően ismerhetjük meg az életét, lényegében annak minden mozzanatát.

Frannie Jamaicán született, rabszolgaként. Már fiatal korában felfigyelt rá úrnője, miss Bella, ezért írni-olvasni is megtanította. Feketéktől szokatlan módon művelt lett tehát, valószínűleg ennek köszönhette, hogy a ház urának is szemet szúrt. Onnantól kezdve az ő szolgálatában állt, azt azonban, hogy milyen mocskos dolgokban kellett részt vennie, csak a regény végére tudhatja meg az olvasó. Annyi derül ki, hogy tudományos kísérleteiben segíti a férfit, aki a fekete embereket, mint külön fajt kutatja. Az azonban már ekkor egyértelmű, hogy a fiatal lány testével is szolgálta urát, így amikor Langton és felesége útja szétválnak, Frannie gazdájával tart Angliába.

Azt reméli, a szigetországba már nem cselédként, hanem egy tudós társaként érkezhet, de hamar csalódnia kell: gazdája első dolga, hogy elajándékozza őt tudóstársának, George Benham-nek. Az új háztartásban tehát ismét lenézett cseléd lesz, de itt is hamar ki tud törni ebből a skatulyából, mert a ház asszonya, Marguerite személyes szolgálójává teszi. A két nő szoros kapcsolata azonban egy idő után megszakad, Frannie elkerül a háztól, amikor pedig hosszú idő után Marguerite visszahívja, hamarosan ő és férje is halottan fekszik a házban, Frannie pedig, akit úrnője ágyában, annak holtteste mellett találnak, nem emlékszik, mi történt azon az estén, ami vérfürdővel ért véget.

A regényből egy olyan nő életrajza bontakozik ki, melynek egy-egy epizódja is borzalmas, összességében pedig felfoghatatlan. Előbb vérfertőző, majd leszbikus viszonyban éli szerelmi életét, és mindkét, számára fontos embertől számtalan mocskos titkot őriz. Belekeveredik emberkísérletbe, drogfogyasztásba és prostitúcióba, mindezt a 19. század kemény világában, ahol egy rabszolga nem egyéb egy tárgynál. És persze ott a nagy kérdés: vajon mindezekről vallomást tehet-e a bíróságon, hogy azzal esetleg megmentse magát az akasztófától.

A Frannie Langton vallomásai nem egy mozgalmas regény, gyakorlatilag naplórészletekkel tarkított önéletrajz egy fekete nőről, aki bármit elérhetett volna, ha nem ezzel a bőrszínnel jön világra. Tanulságos és megdöbbentő korrajz azonban abból a világból, amikor embereket tárgyként lehetett használni.