Szent István napján szentelték az új kenyeret

A kenyér a legtiszteltebb eledele népünknek – ezt Bálint Sándor fogalmazta meg A ke­nyér és kalács a szegedi néphagyományban című írásában. Szent István napján szentelték az új kenyeret, ennek apropóján idéztük fel a környékbeli szokásokat, hiedelmeket, amelyek a kenyérhez kötődtek. A tisztelet egyébként egész Európa-szerte ismert: minden vidéken, ahol alapételnek számított valamilyen formája. Ennek egyik alapja a kovász, amit a termékenységgel hoztak párhuzamba.

A Jézuska teste

A neves szegedi néprajztudós kutatásaiból kiderült, hogy a szakrális hagyomány, az Utolsó vacsora képzeletvilága is hatott a tisztelet kialakulására. Ez ér­hető tetten abban is, hogy a földre esett kenyeret felvették, megcsókolták, megették, még a morzsáját sem volt szabad a szemétre vetni. „Amikor az apró tápai gyerek leejti vagy eldobja a kenyeret, az idősebbek rászólnak: így köll bánni a Jézuska testivel?” Az egész kenyeret, mielőtt megszegték, kereszttel jelölték meg.

A ke­­nyérszegés, kenyérosztás egykor a férj, édesapa feladata volt, férfi viszont leginkább ak­­kor sütött kenyeret, ha felesége gyermekágyban feküdt. Tápén az öregek arra is vigyáztak, hogy a szegésnél a kenyér púpja a Maros felé álljon. Okát nem tudják, írta Bálint Sándor.

Az új kenyér tisztelete

Az új esztendőt, az önálló családi életet egész kenyérrel kellett megkezdeni – a fiatal házasok, mondták, már „a ma­­guk kenyerin” vannak, új házba egésszel beköltözni. Az újkinyér, azaz idei búzából először sült kenyér még a szokottnál is nagyobb tiszteletben részesült: minden családtag egyszerre evett belőle, amíg el nem fogyott. Ilyenkor külön kúdúscipót sütöttek, volt, ahol addig nem is ettek az új kenyérből, amíg a koldusoknak oda nem adták. Korábban minden kenyérsütésnél készítették.

Aki kenyérrel dobálózik

Jámborabb öregasszonyok úgy hitték, hogy kenyérsütéskor az angyalok ott tanyáznak a kéményen, sokan imádkoztak is sütés közben. A régi hagyomány szerint nem jó kenyeret sütni jeles napokon, ünnepeken, kedden, pénteken, búzavetés napján, menstruáció alatt, nagycsütörtökön. Az al­­sótanyaiak szerint keresztjáró napokon sem, mert egész éven át eszi majd a penész a család kenyerét. Tápai és gyevi hiedelem szerint nem sült magas kenyér, ha a gazdasszony élesz­­tőjét meglopták, kilenc ház­­ból kellett visszalopnia.

Egy későbbi változat úgy tartotta, a boltos nem vehet vissza a kimért élesztőből, mert ugyanez lesz az eredmény. Hitték, aki kenyérrel dobálózik, még abban az évben meghal, ha álmunkban sütjük, családtaggal történik ugyanez, és ha a kenyeret a tetejére fektetjük, az szerencsétlenséget hoz a házra. Aki szándékosan rálép, éhezni fog, aki a morzsára ta­­pos, rontásba hág.