Kolompár Tündéé a Gyémánthíd-díj

Tünde a laptoppal – eddig csak álmodhatott róla.
A szerző felvétele – Ez volt életem legboldogabb napja – mondja [namelink name="Kolompár Tünde"] arról a napról, amelyen egy laptopot vehetett át a Hagymaházban [namelink name="Buzás Péter"] polgármestertől és Sánta Sándortól, a képviselő-testület művelődési bizottságának elnökétől. Idén ő kapta a Gyémánthíd-díjat, amelyet a város József Attilára emlékezve alapított. A Gyémánthíd-díj neve az ő egyik versére utal. Az elnevezéssel a város jelzi, szeretne mecénása lenni azoknak a helybeli fiataloknak, akik ugyanúgy szerény körülmények között élnek és hasonlóképp tehetségesek, mint ő volt – nem feltétlenül csak az irodalom terén, de az iskolában mindenképp.

Mindez tökéletesen ráillik a Szikszai György Református Iskolában tanuló nyolcadikos lányra. Tünde édesanyja és nevelőapja egyaránt napszámos munkákból él. Két öccse van – az egyik 12, a másik 3 éves. Utóbbira gyakran ő vigyáz, és büszkén teszi hozzá: a házimunkából is kiveszi a részét, úgyszólván nincs olyan feladat, amit ne lehetne rábízni otthon. Mindemellett – egy tantárgyat, a kémiát leszámítva, amiből négyes – kitűnő tanuló, ráadásként versmondó versenyeket nyer, jeleskedik a tanulmányi versenyeken, és atlétikai eredményei is figyelemre méltóak. A biológia és a történelem a két kedvence – azt mondja, ezek érdeklik a legjobban, ezeket a legkönnyebb tanulni. Egyébként szívesen olvas, és egészen mostanáig akrobatikus rock and rollt is tanult. Az iskolai elfoglaltságok miatt hagyta abba.

Saját számítógépről eddig csak álmodhatott, az iskolában tudott csak monitor elé ülni. Azt mondja, a laptoppal zenét hallgatni és csetelni is fog, de főleg a tanulásban használja majd. Nagy tervei vannak: már felvették a Juhász Gyula nevét viselő, ugyancsak református makói gimnázium rendvédelmi szakára, ott pedig a rendőrtiszti főiskolára készül majd. Rendőr szeretne lenni. A család barátai között több is van, neki pedig nagyon tetszik ez a hivatás. Mint mondja, ő is szeretné óvni az embereket.