Makó fölmentené háborús bűnösét, Szakáts Gábort

Idén hetven éve, hogy gyanús körülmények között meghalt, a mérnökök az egyik legnagyobb magyar feltalálónak tartják, ám szülővárosában, Makón nem őrzi emlékét tábla. Szakáts Gábort, több száz hadi és békés szabadalom, újítás atyját ugyanis 1920-ban háborús bűnössé nyilvánították közismert találmánya, a lángszóró miatt. Most, a debreceni Wass Albert-vita után talán Szakáts életműve is mérlegre kerül. A feltaláló élettörténetétől a hollywoodi forgatókönyvírók is „beájulnának".

„Ne higgye, hogy csak gyilkoló fegyverek feltalálásával foglalkozom. Mellékesen ez is érdekel, de tulajdonképpen praktikus gazdasági gépek konstruálása a kenyerem. Fő tevékenységem inkább közgazdasági, néhány érdemem is van ezen a téren, ezért kaptam a méltóságos címet" – nyilatkozta 1930. december 25-én a Pesti Naplóban Szakáts Gábor (1893–1937).

Wass Albert-szobor Debrecenben

Másfél hónappal ezelőtt hosszú vita után úgy döntött Debrecen közgyűlése, támogatja, hogy a nagyerdei sétányon szobrot állítson Wass Albert erdélyi írónak, költőnek a Polgári Casino Egyesület. Kósa Lajos polgármester azt mondta, közpénzből nem állítanának emléket az írónak, mert személye megosztja a közvéleményt, de támogatja, hogy magánpénzből készüljön szobor, és mivel ő is tagja a Polgári Casino Egyesületnek, ő is hozzájárult a költségekhez. A tervet ellenző szocialista és szabaddemokrata képviselők azzal érveltek, hogy az unió tagországában, Romániában érvényes népbírósági ítélet van érvényben Wassal szemben háborús bűntettek miatt. A közgyűlés végül többségi döntéssel hozzájárult az egyesület tervéhez.

Gőzgépet épített kilencévesen

Aki akkoriban a jelek szerint még mindig úgy érezte, mentegetnie kell magát legismertebb találmánya, a lángszóró miatt. A makói mérnökről már kisgyerekkorában tudni lehetett, hogy nagyra hivatott: a kilencéves korában készült fényképen maga építette gőzgépe mögött áll. Az első világháború második évében már a monarchia és a német hadsereg is használta a Szakáts-féle 18-as hegyi ágyút, valamint a levehető irányzékot. A zseniális mérnököt a német hadügyminisztérium „átkérte", ezután az ottani hadiüzemek dolgoztak találmányainak megvalósításán – írja a Makói monográfia 6. kötetében [namelink name="Tóth Ferenc"]. Legismertebb találmánya a lángszóró volt, amelyet a németek használtak először, a Maginot-vonalban, döbbenetes eredménnyel: a fegyverrel a három méter vastag betonfalat is 140 fokra lehetett hevíteni... Amikor 1920-ban a győztes hatalmak összeállították a háborús bűnösök névjegyzékét, ebben egyetlen magyar szerepelt: Szakáts Gábor. A háború után a Krupp-művekben dolgozott, itt külön egység foglalkozott találmányaival. Mégsem szakadt el hazájától, és szülővárosában is fönntartotta Kálvária utcai házát. Nyolcszemélyes, jórészt saját maga konstruálta autójával járt haza, vagy repülőgéppel. A kormányfőtanácsosi rangot és a méltóságos címet 1924-ben kapta Horthy Miklós kormányzótól, egy újfajta motoros ekéért.

Ügynökök nyomoztak utána

Azt, hogy végül mennyi találmánya volt, nehéz megállapítani, mert nemcsak német, de holland és angol gyárakkal is állt üzleti kapcsolatban, utóbb néhány évig Angliában dolgozott. Ötleteiről azt nyilatkozta, hogy „több száz van szabadalmaztatva", de ezekből csak negyven hadiipari, és van másik negyven, „ami az én kizárólagos titkom". Azért azokból is jól élt, amelyeket nyilvánosan hasznosított: közismerten bohém volt, beszélték róla, hogy német színésznő szerelmének vett egy színházat, ahol a kicsike lett a primadonna. A német filmhíradó előszeretettel mutatta, ahogy politikusokkal, bankárokkal tárgyalt.

Jaj a legyőzöttnek

A háborús bűnösök névsorát a győztes hatalmak szokták összeállítani. Így fordulhat elő, hogy nem állították bíróság elé – csak hogy a magyaroknál maradjunk – Wigner Jenőt és Szilárd Leót az atombombájukért, amely valószínűleg több embert pusztított el, mint a lángszóró. Ha nem a győztesek ítélkeznének, valószínűleg kijárna a háborús bűnös cím az amerikai Harvard Egyetem vegyészeinek is, akik 1942–43 fordulóján megalkották az alumínium-naftenáttal és alumínium-palmáttal elkocsonyásított benzint, a napalmot. Célszerűségével előbb a második világháború idején, a porig leégett Drezdában, majd Vietnamban szembesülhetett a világ. Nagy kérdés persze, hibás-e a fegyver feltalálója azért, amit a találmányával művelnek. Tavaly bejárta a világsajtót Mihail Kalasnyikov tábornok nyilatkozata. A 86 éves mérnök ugyanis a fegyverkereskedelem korlátozását szorgalmazta. Az általa kifejlesztett AK–47-esből mostanáig 100 millió példányt adtak el a világon. „Azzal nyugtatom magamat, hogy hatvan éve hazám érdekeinek megvédelmezésére találtam fel ezt a lőfegyvert" – mondja az agg tábornok.

A titkosszolgálatok is szemmel tartották, 1934-ben például fölforgatták makói házát. „Mindent összevissza dobáltak az ismeretlen tettesek, és elloptak rengeteg értékes apróságot, szerszámot" – írta makói orvosbarátjának, Diósszilágyi Sámuelnek. Neki konstruált egy tüdőgyógyászati készüléket, amely a gümőkór elleni küzdelem egyik modern eszköze lett. Mivel ekkoriban már merénylettől tartott, legfontosabb iratait mindig magával vitte. Pénzzavarban volt, úgyhogy a város le is foglalta autóját. Végül 44 évesen, egyik napról a másikra megbetegedett, és 1937. július 22-én meghalt a pesti Rókus-kórházban. Egy ideig nem engedték eltemetni, mert mérgezésre gyanakodtak – és gyanakodnak ma is. Feltételezések szerint valaki gyémántport kevert az italába, ez tette tönkre a veséjét.

Pulitzer és Galamb mellett

Bár a tüdőtöltőjét még halála után is sokáig használták a makói kórházban, sok szó nem esett róla – és nem esik ma sem. Míg a város két másik, világszerte ismert szülöttének, Pulitzer József sajtómágnásnak és Galamb József Ford-konstruktőrnek emlékét mellszobor őrzi, Szakáts eddig emléktáblát sem kapott. Azért vannak hívei, számon tartja a legnagyobbak között Makó internetes oldala, és a múzeum várostörténeti kiállítása is. A már idézett Makói monográfiában [namelink name="Tóth Ferenc"] írt róla.
– Magánbeszélgetésen került szóba a lehetőség, hogy állítsunk emléket neki, de aztán abba is maradt a dolog, azzal a kimondatlan kérdéssel a háttérben, hogy egy háborús bűnösnek lehet-e emléktáblája. Szerintem ezen a dilemmán most már túl lehetne lépni – mondta lapunk kérdésére [namelink name="Tóth Ferenc"] nyugalmazott múzeumigazgató.

[namelink name="Medgyesi Pál"], a Makó-térségi Víziközmű Kft. vezetője, a megyei mérnöki kamara elnökeként lapunknak nyilatkozva Hajnal Antal és Galamb József mellett említette a nevét. Most felvetésünkre azt mondta, jót tenne az ügynek, ha nyilvános disputa indulna a feltaláló szerepéről.

A Kálvária utca 57. szám alatti ház mai tulajdonosa is tudja, ki lakott ott hetven évvel ezelőtt. Engedélyt adott, hogy a házat lefényképezzük, de ő maga szeretne kimaradni a cikkből, mert sok rosszat hallott Szakátsról.
– Szerintem megérdemelné, hogy emléket állítson neki a város – mondja a makói Károlyi György, akinek édesapja annak idején együtt lakott Londonban Szakátscsal. – A fiam Szakátsról írta a szakdolgozatát, nálam megvan a pecsétnyomója. Kisgyerekkoromban láttam apámnál a város által lefoglalt, utóbb szétszerelt autó megmentett alkatrészeit. Többek közt a harminc centi átmérőjű fényszórót. Apám mesélte, hogy a feltaláló kilenc óra alatt hazaért Berlinből a kocsival, és amikor Vásárhely felől érkezve késő este ráfordult a Kálváriára, az út végén, a kórháznál újságot lehetett volna olvasni. Olyan erős volt az autó fényszórója.