Maroslele közmunkát várna a segélyért

A településen egyelőre nem okoz feszültségeket a segélyezés, ám a javaslattal előálló képviselő, Kurusa Tibor szerint egy munkaképes embert segélyezni is sok, ha akár dolgozhatna is.

Maroslele is csatlakozott az úgynevezett monoki kezdeményezéshez: Kossuth szülőfaluja azt szeretné elérni, hogy rendszeres szociális segélyt csak azok kapjanak, akik hajlandók ezért dolgozni is – persze ha képesek rá –, a gyermekvédelmi támogatásnak pedig legyen feltétele az, hogy a szülők iskolába járatják a gyereküket. Azt a felhívást, amelyben a Csongrád megyei község is társult a törvénymódosítást kezdeményező önkormányzatokhoz, a testület egyhangúlag szavazta meg. A határozat elfogadására Kurusa Tibor képviselő tett javaslatot, aki lapunknak azt mondta: nem azért állt elő az indítvánnyal, mintha Lelén ez nagy probléma lenne, egyszerűen úgy gondolja, ha csak egy embernek is kénytelen fizetni segélyt az önkormányzat, aki amúgy dolgozhatna, az is sok.

Ménesi József és Bánfi Sándor közmunkában építi a térburkolatot.
Fotó: DV
Az, hogy a faluban jelenleg nem okoz feszültségeket a segélyezés jelenlegi rendje sem, úgy tűnik, igaz. A jegyzőtől, Dóka Tímeától megtudtuk: a kétezer-kétszázas lélekszámú községben mindössze 46 ember kap rendszeres szociális segélyt, erre 13,8 milliót költenek egy évben. Állandó gyermekvédelmi támogatást pedig százhetven gyerek után biztosítanak – ezt viszont nagyrészt tankönyv és étkezés, nem pedig készpénz formájában. A segélyre jogosultaknak a falu igyekszik három hónapos, minimálbért jelentő közmunkát biztosítani, ilyen lehetőséget viszont csak annak kínálnak fel egymás után többször is, aki bizonyította, hogy jól dolgozik. A lelei közmunkások például parkot gondoznak, árkot tisztítanak, térburkolatot készítenek. Tegnap tíz ember végzett ilyen munkákat vezetőjük, Czene Gyula irányításával.

A polgármester, Martonosi György hozzátette: Maroslelén több közmunkásnak is tudnának feladatot adni – csakhogy úgy tűnik, jelenleg inkább ellenérdekeltté teszik a központi jogszabályok a településeket abban, hogy közmunkaprogramot szervezzenek. A rendszeres szociális segélynek ugyanis kilencven, míg a közmunka költségeinek csak hetven százalékát finanszírozzák államilag. Hozzátette ugyanakkor: ezek az emberek a munkájuk révén évi három-négymillió forinttal gyarapítják a falut, és így már anyagilag is megéri foglalkoztatni őket. Aki csak a segélyt veszi fel, semmilyen értéket nem teremt a közösségnek – mondja a falu első embere.

Martonosi György: Aki csak a segélyt veszi fel, nem teremt semmilyen értéket a közösségnek. Fotó: DM/DV

Valamit valamiért

A közmunkások egyik csoportja tegnap az általános iskola szomszédságában az árkot tette rendbe, tisztította, illetve térburkolatot készített a szelektív hulladékgyűjtő konténereknek. Ez utóbbival foglalkozott a 47 éves Bánfi Sándor, aki többek között könnyű- és nehézgép-kezelői végzettséggel rendelkezik. Tavaly óta munkanélküli. Két hónapja közmunkás, és azt mondja: így az idő jobban telik és keres is egy keveset; szerinte elvárható, hogy akinek az egészsége megengedi, dolgozzon meg azért a pénzért, amit kap. Társa, Ménesi József megjegyezte: ismer olyan vele egyidős embert a faluban, aki valamilyen kétkezi munkát biztos találhatna magának – ehelyett inkább felveszi a segélyt. Ő viszont több mint három évtizednyi munkaviszonnyal a háta mögött azt mondja: valamit valamiért.