2007.11.14. 19:04
Megyejáró: Maroslele már a szegedieket is érdekli
Maroslele - Egyformán közel van a megyeszékhelyhez, Hódmezővásárhelyhez és Makóhoz az egykori jobbágyfalu, Maroslele. A fokhagymatermesztéséről is híres községben nagyon kevés a munkanélküli, ugyanakkor sok a gyerek – úgy tűnik, az emberek bíznak a jövőben.
Három város, Szeged, Hódmezővásárhely és Makó térségének metszéspontjánál található a jelenleg kétezer-kétszáz lelkes falu, Maroslele. A vidék az ősidőktől lakott, első írásos emléke 1274-ből származik, abban az időben kis jobbágyfalu volt. Neve valószínűleg az ősmagyar Lehel, Lél személynévből ered. A törökvészt követően a területet jó kétszáz évig csak legelőként hasznosították, míg végül a tizennyolcadik század végén népesül be újra, dohánytermesztő zsellérek költöznek ide. 1873-ban vált jogilag elismert községgé, lakói pedig nem sokkal később megváltották addig bérelt földjeiket a Csanád megyei püspökségtől. A falu 1908-ban Püspöklelére változtatta a nevét, utalva Dessewffy Sándor püspökre, aki többek között támogatta a helyi iskola és a templom felépítését – 1950-ben, a tanács megalakulása után azonban a Maroslele nevet vette fel, és így hívják ma is.
Mi jellemzi napjainkban Maroslelét? A polgármester, [namelink name="Martonosi György"] mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a falu a szennyvízelvezetést leszámítva minden komforttal ellátott; van orvosi és fogorvosi rendelőjük, az új patika éppen most épül, van posta és az önkormányzat óvodát, általános iskolát és szociális ellátórendszert is működtet. Egyébként a munkanélküliség rendkívül alacsony, alig négyszázalékos. A többség vagy a mezőgazdaságból, mindenekelőtt a híres lelei fokhagyma termesztéséből él, vagy a három közeli városba jár át dolgozni – az út nagyjából negyedóra Hódmezővásárhelyre, Szegedre és Makóra is. Fontos továbbá, hogy a község nincs elöregedőben: sok a fiatal, a gyerek. Ugyanakkor az önkormányzat mozgástere itt is meglehetősen szűk. Az évente 290 millió forintból gazdálkodó falu évtizede forráshiányos.
A polgármester büszkén mondja: azért van erejük beruházni, fejleszteni. Idén felújították a könyvtárudvart, kamaraestek, koncertek, közösségi rendezvények megrendezésére alkalmas teret alakítottak ki, rendbe hozták a buszvárót, most pedig utak felújítására és a hivatal akadálymentesítésére készülnek. Ami pedig a nagyobbakat illeti: az idei év a felkészülés éve volt, jövőre pedig igyekeznek minél több uniós forrást elérni. Készen vannak például a tervek az óvoda felújítására, amit bölcsődével is bővíteni fognak, illetve szeretnék megoldani azt, hogy egy épületbe kerüljön az általános iskola. Ezenkívül szeretnék széppé varázsolni a főteret és a munkahelyteremtésre is gondoltak: a régi bölcsőde épületéből turisztikai szálláshely lesz, a községháza udvarában pedig vállalkozói központ nyílik irodákkal, műhelyekkel, üzletekkel, ha sikerül hozzá támogatást szerezni.
A falu jövőjét hosszú távon az fogja meghatározni, hogy a hamarosan épülő M43-as nyomvonala Maroslelétől kevesebb mint egy kilométerre fut, és leágazás is készül a település felé. [namelink name="Martonosi György"] egy nyugodt, rendezett, kikapcsolódásra alkalmas Marosleléről álmodik, ahová akár a megyeszékhelyről is sokan költöznének át – az itteni porták iránt máris nagy az érdeklődés.
[namelink name="Martonosi György"] köszönti a fórum résztvevőit. Fotó: Segesvári Csaba
Látnivalók: a templom és a főtér
A falu történetét tekintve érthető, hogy Maroslelén kevés a múltból ránk maradt látnivaló, ám azért a falu nyugalmat sugárzó főterén van mit megnézni. Itt áll mindenekelőtt a Magyarok Nagyasszonya-templom, előtte pedig építtetőjének, Dessewffy Sándor püspöknek az emlékoszlopa. Ugyancsak a parkban található a Hősök Kútja. Ez ma már csak látványosság, de valaha a falu vízellátását biztosította. Érdemes bekukkantani a közeli helytörténeti gyűjteménybe is, a házat a könyvtárosok mutatják meg az érdeklődőknek.
A leleiek szerint is pártatlanok vagyunk
Megyejáró rendezvénysorozatunkon legutóbb Maroslelére látogattunk. A könyvtárban megtartott találkozó kifejezetten meghitt hangulatú volt. Miután [namelink name="Martonosi György"] polgármester házigazdaként köszöntötte az érdeklődőket, majd Őrfi Ferenc főszerkesztő-helyettes, Hocz Pál nyomdavezető és kiadónk marketingvezetője, Németh Ildikó elmondta mindazt, amit pillanatnyilag lapunkról, rendezvényeinkről és játékainkról tudni érdemes, azután az olvasóké volt a szó. Öröm volt hallani őket: kritikát szinte egyáltalán nem kaptunk, ugyanakkor dicsérték pártatlanságunkat, a helyi hírek iránti érzékenységünket, valamit mellékleteinket, különösen a Délmadárt. Természetesen ezúttal sem maradhatott el az ilyenkor szokásos sorsolás és a játék – jutott ajándék mindenkinek.
