Ördögh Szilveszter is elment

Szegeden született, 1948. október nyolcadikán. „…valóban tőzsgyökeres szegedi, sőt alsóvárosi vagyok, közvetlen fölmenőim vezetékneve: Ördögh, Szögi, Dobó, Bullás, mely utóbbi Bálint Sándor szerint csak itt található meg és török időkig nyúlik vissza. …Meghatározó volt hát számomra az adott Alsóváros – templomával, melyben bő évtizeden át ministráltam, s ahol a nemrégtől néhai Dávid Lajos atya bőséggel befolyásolta gondolkodásomat malgré lui talán, s persze az akkori és az ottani élet." — vallott magáról a későbbi ELTE-diák, a magyar-francia szakos bölcsész. De hogyan is került — mint már annyi szegedi tehetség — a fővárosba? „1966 decemberében, Osztályfénykép címmel, vérpezsdítően friss, megragadóan őszinte, ám éppen ezért kíméletlenül szókimondó novella jelent meg a Tiszatájban. Szerzője — egy gimnazista fiatalember — már ezzel az egy írásával is bizonyította tehetségét, azonban — ahogy ez mifelénk Horger Antal óta gyakorta előfordul — kemény bírálói is akadtak: az ifjú író „száműzetett" városunkból.

A fővárosba menekült, mint oly sokan előtte, utána — már halálosan unalmas leírni: Szeged nem megtartó város — s ott vált elsöprő szuggesztivitású, kiemelkedő prózaíróvá. Már az első kötete után megkapta a József Attila-díjat; később a Fiatal Írók József Attila Köre titkára lett, kor- és pályatársai bizalmából." — idézem Kiss Ernőtől, a Bálint Sándor Művelődési Ház igazgatójától, az egykori népművelőtől, aki — Ördögh Szilveszter szegedi helytartójaként — mindig is szívvel-lélekkel propagálta a mester műveit. Többek között nevéhez fűzödik (Gelencsér Ildikó előadóművésszel egyetemben) az immár budapesti alkotó első szegedi író-olvasó-találkozójának megszervezése és lebonyolítása is.

Ettől kezdődően az író, műfordító egyre gyakrabban látogatott Szegedre, ahová most már nem csupán a rokoni, családi kötelék vonzotta, de az irodalomkedvelő szegedi közönség szeretete is. Így kerülhetett sor arra, hogy 1983 decemberében az általa jegyzett Tekintet c. folyóiratot mutathatta be a Közéleti Kávéház szervezésében, a Hágiban, és még ugyanezen év őszén, ismét a Közéleti Kávéház vendégeként — a Minden idők peremén c. sorozathoz kapcsolódóan — előadóként szerepelhessen. Szegedi kötődését erősítendő, 1998-ban alapító tagja lett a Szegedi Írók Társaságának, s többször adott remekbe szabott írásokat a Szegedtől Szegedig Antológiának; egyben díszvendége volt az első antológia bemutatójának. Ötvenedik születésnapján Szeged városa oklevéllel, emlékéremmel, a Szegedi Írók Társasága műsorral köszöntötte. 2003-ban, újfent a Tekintet-est vendégeként, Csák Gyula író, szociográfussal és Juhász Ferenc költővel érkezett Szegedre.

Ahogyan teltek az évek, úgy kerültek ki műhelyéből sorozatban a remekművek: A csikó; a Koponyák hegye; a Bizony nem haltok meg; a Változatok megváltásra; a Lázár békéje; a Titkos értelmű rózsa; a Dobol a hó, valamint a Kapuk Thébában című dráma, mely drámának — kevesen tudják — első magyarországi bemutatója, rendezése (Kecskeméten, 1980-ban) a kiváló szegedi rendező, színháztörténetíró [namelink name="Sándor János"] nevéhez fűződik. De Ördögh Szilveszter nem csak írásaiban alkotott maradandót. A Magvető Kiadó szakértőjeként számos szegedi író, így Bálint Sándor és [namelink name="Tóth Béla"] kéziratait is gondozta. Alapítója volt a XXI. Századi Társaságnak, sokat tett a Duna Televízió színvonalának emeléséért, egyáltalán a televíziózásért, a Hungaria Televízió Közalapítvány elnökségi tagjaként. Csupán ötvenkilenc éves volt. Búcsúzom tőle a Szegedi Írók Társasága nevében.

Veszelka Attila, a Szegedi Írók Társasága elnöke