Régi Hungária – múlt és remény

Örömmel olvastam a Délmagyarországban, hogy a Régi Hungária felújítására 600 millió forint uniós pályázati pénzt ítéltek meg. Koromnál fogva személyes élményeim aligha lehetnek a „Régi Hungiról", de szüleim, nagyszüleim mindig nosztalgiával meséltek az ott eltöltött kellemes órákról. Egykori radnótis diákként nap mint nap mellette sétáltam el, ismeretlenül is megszeretve azt, így képviselőként fontosnak tarom figyelemmel kísérni az ezzel kapcsolatos történéseket. Az egykori patinás szálloda kalandos sorsa számos érdekes fordulatot rejt, ami hű tükre a sajátos magyar viszonyoknak, ezért talán érdemes néhány mondatban foglalkozni múltjával és jelenével.

A fent említett cikk kronológiája szerint 1987-ben a Régi Hungária Rt. vásárolta meg az ingatlant, ami ennyire azért nem volt tiszta ügy, ugyanis az épület ingyenes vagyonátadással került ennek a társaságnak a tulajdonába. Az üzleti konstrukció annyira visszatetsző volt, hogy a megyei tanács a Csongrád Megyei Főügyészség bevonásával pénzügyi-gazdasági célvizsgálatot rendelt el. De mi is történt? A Régi Hungária Szálló 1981-ben valóban a Délép kezelésébe került, melynek vállalati tanácsa 1988. január 13-án a kezelői jogot átadta Szeged Megyei Városi Tanács VB részére. A kezelői jogot a tulajdoni lapon 1988. február 3-án jegyezte be a földhivatal. Az értékes belvárosi ingatlan kiszervezésére törekvő tanácsi vezetők azonban annyira türelmetlenek voltak, hogy a formaságokra is fittyet hányva, már hetekkel a Délép döntése előtt, 1987. december 29-én térítésmentesen átadták a kezelői jogot a Régi Hungária Részvénytársaságnak, miközben még nem is rendelkeztek vele. Nagy lehetett a sietség, mert az imént említett társaságot csak egy nappal korábban alakították meg.

Az igazi csavar csak ezután következett. Az 1988. április 5-én kelt megállapodás már az állami ingatlannak az rt. részére történő térítésmentes tulajdonba adásáról rendelkezett. Azaz nem a kezelői jognak, hanem a tulajdonnak az átruházásáról szólt. Látva az események furcsa sorozatát, szinte már nem is meglepő, hogy a részvénytársaság igazgatóságában ott találjuk dr. Csonka István akkori tanácselnököt, aki alelnöki minőségében képviselte a céget, láthatóan elég hatékonyan a térítésmentes vagyonszerzés ügyében. A Városi Tanács VB az ingatlan kezelői jogát csak más állami, társadalmi szervre ruházhatta volna át, így a részvénytársaság részére történő átadása, különösen a tulajdonba adása, a hatályos jogszabályokat is sértette. A megyei tanács és az ügyészség célvizsgálata a jogszabálysértéseken túl „a nem kellően átgondolt és szükségtelenül vállalt kockázat mértékét" emelte ki. Ebben sem tévedtek a vizsgálatot végzők. A Városi Tanács VB előterjesztése 1989. harmadik negyedévi, de legkésőbb 1990. első félévi átadási céldátumot ígért a korabeli tanácstagoknak, ezzel ösztönöve őket a kezelői jog térítésmentes átadására, ami végül – a döntéstől eltérően – térítésmentes tulajdonba adás lett.

Sokan várják, hogy újra régi pompájában tündököljön az egykori szálló.
Fotó: Frank Yvette
Az átadásból azután, amint arra számítani lehetett, a mai napig nem lett semmi. Hogy ki mennyire akart jót, vagy járt jól az ügyletből, az a múlt homályába vész, de a város 19 éve biztosan vesztese annak, az ügy pedig kísértetiesen hasonlít az állampárt 80-as évek végén végrehajtott zavaros privatizációs akcióinak sokaságára. Érdekes vonulata a történetnek, hogy bár ezt követően az ingatlan nem volt az önkormányzat tulajdonában, sőt erre irányuló tárgyalásokról sem tudni, mégis a jelenlegi városvezetés 2003-ban, versenyeztetés nélkül, bruttó 3,75 millió forintért rendelt meg egy hasznosítási tanulmányt a Régi Hungária Szállóra. A megbízott társaságnak pedig sikerült éppen olyan irodai funkciót javasolnia, amire pályázati forrásokat nem lehetett lehívni. Ennek köszönhetően a felújítás 2004-re beígért megkezdése ismét hiú ábrándnak, a 3,75 millió forint pedig kidobott közpénznek bizonyult, hiszen a tulajdonos már 2004-ben a többmilliós tanulmányban foglaltaktól eltérően ismét szállodai hasznosításban gondolkodott.

Tekintettel arra, hogy a pletykáktól eltekintve éveken keresztül semmi látható nem történt a Régi Hungária ügyében, 2007 májusában felvetettem ezt a kérdést a közgyűlésben, ahol ismét elszomorító választ kaptam egy újabb sikertelen pályázat kapcsán. Sőt Botka László polgármester szakemberekre hivatkozva kételyének adott hangot, hogy az épületből lehet-e egyáltalán újra szálloda. A most megjelent hírek alapján mégis lehet, aminek szegediként igazán örülhetünk. Minden jó, ha a vége jó, mondja a népi bölcsesség. Bízzunk benne, hogy ez a kalandos történet valóban az egész városra nézve kedvezően fejeződik be, és Szeged testének oly sok sebe közül az elkövetkező két évben tökéletesen begyógyul az évtizedek óta kihasználatlan Régi Hungária vagy korábbi nevén Kass Szálló. Ennek a 2010-es átadásnak alapvető feltétele, hogy a kormány ne csak megítélje, de határidőre ki is fizesse az uniós forrásokat, amiben eddig sajnos nem jeleskedett.

A mögöttük hagyott több mint 30 év tükrében a most megígért 2 év az átadásig nem tűnik elviselhetetlenül hosszúnak. Szegediként bízom abban, hogy 2010-ben megtapasztalhatom azt a hangulatot, melyről annyi jót hallottam, és a Régi Hungária a turisztikai kínálaton túl újra városunk közéletének egyik pezsgő központjává válik.

Hüvös László szegedi önkormányzati képviselő,
Fidesz