Ünnep az Olimposzon

Nagyapám szerint – aki pedig felettébb szavahihető ember volt – halálunk után nyolc évvel visszatérünk a földre. Az, hogy éppen milyen élőlény lesz belőlünk, attól függ, hogy milyen életet éltünk. Persze, mint minden a világon, ez is egy bizottság előtt dől el. Ez azonban nem akármilyen társaság, ez az Istenek Tanácsa az Olimposzon. Az biztos, hogy bőven vannak olyan lelkek, akikért egyik istenség sem kapkod, de a munkát el kell végezni. Belőlük lesznek valószínűleg a világ végére eldugott hitvány élősködők.

A napokban kaptam egy könyvet, természetrajzi tárcák és cikkek vannak benne a Tiszáról. Ahogy olvasni kezdtem, csoda történt a szobámban, a betűk közül ugyanis kibújtak a kérészek, a Fehér-tó és a Tisza madarai, halai, a Nagy Sömmi tücskei, bogarai és állatkái. Hirtelen abba is hagytam az olvasást, mert ha nem vigyáztam volna, még végül a Balatonba ömlött volna a Tisza!

Azt tudtam meg a könyvből, hogy pont nyolc éve pihent meg a Tanító Úr. Ezek szerint ünnep van az Olimposzon! Egy ilyen nemes lélekre, talán Arész kivételével, minden isten méltán és boldogan formálhat jogot. Elgondolkodtam azon, hogy vajon melyikük lehet az újjászülettető?

Talán Aphrodité, „A tavasz tizenhét pillanata", vagy Athéné az „Árvalányhaj" alapján? Esetleg Apollón a „Partra vetett, öreg vándor miatt"? De sorolhatnám Hesztiát, Hérát, Poszeidónt, és persze nem utolsósorban Artemiszt is. Remélem, hogy összevesznek az istenek! Ekkor ugyanis Zeusz feladata az újrateremtés. Ő viszont csak embereket küld a Földre, de itt azonban van egy kitétel: csak akkor születhet újjá, bárki is legyen az, ha a világ megérdemli őt! Hát ez az a dolog, ami aggodalomra ad okot.

Őszintén bevallom, én is egy véletlennek köszönhetően ismerhettem meg a Tanító Úr munkásságát. Csak töredékét olvashattam írásainak, csak néhány közeli ismerősének méltató írása került a kezembe, de ezek alapján tiszta szívvel irigylem a szögedieket.

Nekünk itt, a Balatonnál van Cholnoky Jenőnk és Lóczy Lajosunk, Sebestyén Olgánk és Bacsák Györgyünk, van Keresztúry Dezsőnk és Egry Józsefünk, de nem született még Csizmazia Györgyünk. S csak remélni merem, hogy egyszer majd felhangzik a tihanyi visszhangban, vagy a Badacsony bazaltorgonáján, hogy: „Nyuszifülek, itt vagyok!... Hol is hagytam abba?!..."

Veres Ágost 6. osztályos tanuló
Révfülöp