A környezetvédő drasztikus figyelmeztetése

Jelentkezhet két szívinfarktus azonos vagy inkább majdnem azonos tünetekkel, ám azt a vészhelyzetet, amikor a szív az őt tápláló erek elzáródása miatt nem jut elegendő vérhez, ezáltal oxigénhez, mindenki másként éli meg.

A győri Bálint Csaba (52) – végzettsége szerint tanárember, biológus – a minap a kora hajnali órában arra ébredt, hogy erős nyomást érez a szegycsontjában.

– Hiába kapkodtam a levegőt, nem használt, nem enyhült a fájdalom – emlékszik vissza az ötödik napját a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház kardiológiai osztálya szubintenzív szobájának lakójaként.

 – Most esztendeje valamilyen ízületi betegségen estem át, s ahogy álmomból ébredtem, úgy idéztem fel magamban, hasonló fájdalmaim voltak akkor. Azt a gyógyszert vettem be, ami még abból az időből maradt. De nem használt, nem szűnt mellkasomban a nyomás.

Az EKG szívinfarktust jelzett

Nagyon is lehetséges, hogy Bálint Csaba tudatalattija szerette volna őt meggyőzni arról, hogy a korábban sosem tapasztalt fájdalom oka csupán ízületi gyulladás. De a tanár úr tévedett, és ez szerencsére gyorsan kiderült.

– Reggel mentem a háziorvosomhoz – aki nevezetesen a kardiológiai osztály osztályvezető főorvosának édesapja –, idősebb dr. Dézsi Csabához. Miután elkészítette az EKG-t, már hívta is a mentőt, szirénáztak velem a Kórházba, s ott mindjárt vittek a műtőbe. Dr. Amer Sayour főorvos katéterezte meg a szívemet, s míg tudatomnál voltam, a monitoron, ha mondhatom ezt, csodáltam a munkáját.

Élete a környezet védelme

Bálint Csaba a győri Kazinczy- gimnáziumban érettségizett, Pécsett végezte el a tanárképző főiskolát, s egy Vas megyei településen kezdett tanítani. Első diplomájához később szerzett még egyet, Szegeden, a tudományegyetem biológia szakán. Dolgozott a régiós feladatokat ellátó környezetvédelmi felügyelőségen, majd 1990 óta a köz számára nagyon hasznos munkája okán a magáról sokat hallató győri Reflex egyesület munkatársa.

„Élet és halál között lebegtem . . ."

– Amikor már a Kórházban volt, s kétség se férhetett az első diagnózishoz, hogy infarktusa van, hogy élte ezt meg?

– Azt kell mondanom, hogymegnyugodva. Arra gondoltam, hogy jó helyen vagyok, jó kezekbe kerültem. Meg tudnak és meg fognak menteni. Nem volt bennem kétség. Így is történt. Tudom, hogy két eremben volt elzáródás, élet és halál között lebegtem, kétszer hoztak vissza az életbe. Öt napja vagyok itt a szubintenzív szobában, ám a legkevésbé sem vagyok türelmetlen. Látható, regényt olvasok. Bár még nagyon gyenge vagyok, de ez már csak a levezetés.

Erős dohányos volt

A környezetvédő férfit családjáról és életviteléről kérdeztem. Felesége pedagógus, iskolaigazgató-helyettes, lányai közül az idősebb kutatóbiológus, Budapesten dolgozik, kisebbik lánya matematikus- informatikus. Szüleivel egy házban lakik, szabadidejében nagyokat túrázik, nem kíméli, terheli magát. Viszont erős dohányos, s hozzáteszi, igaz, már csak múlt időben.

– Ilyen drasztikus figyelmeztetés után, amiben részem volt, érthető a szervezet reakciója... Eszembe se jutna rágyújtani és egyáltalán nem hiányzik a cigaretta. Már nem is fog. Ha hazamehetek a Kórházból, következnek a szanatóriumi hetek.

S aztán?... Máris dolgozik

– A munkán és az életritmusomon nemigen tudok, de talán nem is kell változtatni. Kérdésemre, hogy eljutott-e hozzá a híre, milyen környezetre ártalmas hordókat találtak Győrszentivánon, ezzel válaszol:

– A disznóság teteje. Elképesztő, ahogyan a magunk életterét mérgezzük. Rengeteg hasonló lehet az országban, amiről nincs vagy talán nem is lesz tudomásunk. Meggyőződésem, ha már itt tart a tudatunk, ahol tart, a jogszabályokon kellene szigorítani. Búcsúzóul lelkemre köti, nagyon örülne, ha megemlékeznék a szívcentrumról, az őt kezelt orvosokról, a személyzetről. Az a véleménye, mondta, hogy a szívcentrum minden támogatást meg kellene hogy kapjon. Most már ő is azok közé tartozik, akik a bőrükön tapasztalták, milyen életbevágó, hogy létrejött.