2007.01.18. 15:19
Osztálytalálkozó Szentivánon
Huszonhárom kis mécses világította be a vendéglő nagytermét, amikor a találkozó egyik szervezője, Király Győző felolvasta azoknak a névsorát, akik már soha nem vehetnek részt ilyen alkalmon. Megható pillanat volt az is, mikor elhangzott azoknak a tanítóknak, tanároknak a neve, akik elsőtől nyolcadikig tanították őket. Sajnos mára alig maradtunk... Negyvenöt évvel ezelőtt jelentős változás történt Szentivánon: felépült az új – akkor telepi 2. sz. – iskola, így az évfolyamokat fel kellett bontani, egy részük maradt a falusi – akkor 1. sz. – iskolában, egy részük pedig az újban folytatta a tanulást. Akkor kaptam meg én is az egyik nyolcadik osztályt, amelynek egy évig – a búcsúzásig – voltam osztályfőnöke. Most, 45 év után ismét összejöttünk. Az iskolában egyik tanítványom nem osztálytársként, hanem mint az iskola jelenlegi igazgatója – Margiticsné Bibók Júlia – köszöntötte társait, majd bemutatta az azóta teljesen átalakult iskolát. És megindult az emlékek áradata. Visszaemlékeztünk a kultúrházban bemutatott színdarabra, amelyre oly lázasan készültünk. A tánciskolában az első botladozó lépésekre, az izgalmas, mégis hatásos koszorúcskára. Az első Duna-parti táborozásra, ahol a pislogó tábortűz és a ragyogó csillagok fénye mellett oly sokat beszélgettünk, énekelgettünk. Az országjáró kirándulásra, ahol éjszakánként egy pillanatra sem hunyhattam le a szemem, mert 29 kamaszodó lányt és fiút kellett „őriznem”. Ismét ragyogtak a szemek a felidézett emlékek hatására, egy rövid időre visszarepültek velünk az évek. A felidézett emlékek után a találkozó az egyik vendéglőben folytatódott. Itt a másik osztály volt tanulója, Tamásné Szalay Marcella – aki most a nagyszentjánosi iskola igazgatója – mondott nagyon szép megemlékezést. Felidézte azokat a mondatokat is, amelyeket 45 évvel ezelőtt mondott, mikor a két osztály nevében búcsúzott az iskolától. Öröm volt látni azt az összetartást, amely még mindig él bennük. Olyan szeretettel, közvetlenséggel tudtunk egymással beszélgetni, mintha nem is múltak volna el felettünk az évek. Az említetteken kívül köszönet illeti még Polyákné Szalay Zsuzsit, aki még most is örökmozgóként biztosította, hogy ez a találkozó csak sikeres lehetett. Megígértük egymásnak, hogy öt év múlva ismét találkozunk. Remélem, úgy lesz!
Barlavits Tibor nyugdíjas tanár, Győr
