Szegeden is egyre több tini vallja az emo életérzést

„Tisztelt szülő! Fia ma délután ki volt sminkelve az iskolában" – egy mai apának fel kell készülnie egy ilyen beírásra is.
– Minden nemzedék igyekszik olyat tenni, amitől megbotránkoznak az idősebbek. A mai fiatalok azért vannak nehéz helyzetben, mert már szüleik ingerküszöbét sem éri el például egy fekete, halálfejes póló. A serdülő ugyanakkor leválna, elszakadna „az ősöktől", hogy megtalálja saját identitását, ezért lázad apja, anyja ellen – magyarázza Kothenczné Osváth Viola gyermekpszichológus.

A fiatalok körében különböző szubkultúrák terjednek: egy átlagos általános iskola diákjai közt is találni hip-hopos rappereket, lázadó rockereket, és legújabban emósokat is.

Halálfej, szemceruza

– A lányok és fiúk ugyanolyan ruhákat hordanak: szűk szárú répafarmer, feszülős, halálfejes póló, pepita cipő – részletezi az új trendet a 14 éves Kovács Brenda. A szőke lány nem fanatikus emós, kizárólag a divatirányzat érdekli. Poosereknek nevezik azokat az emósokat, akik nem azonosulnak az ideológiával, kizárólag öltözködésükben követik az irányzatot.
Az emósok legkedveltebb színe a fekete. Ezt párosítják rikító rózsaszínnel, zölddel, kékkel, sárgával. A pulcsikon elengedhetetlen a kapucni. Kedveltek az ujjatlan necckesztyűk vagy a színes, vízszintes csíkos, a rövid ujjú pólóhoz viselt ruhaujjak. A vagányabbak nem elégszenek meg egy övvel, kettőt viselnek. És persze piercing az arcon: a leggyakoribb a két karika a száj sarkában, a szemöldökön vagy az orrban.
– A fiúk oldalláncot is hordanak a farmerhoz , és kitűzőt minden mennyiségben: az oldaltáskákon, a pulcsikon, kabáton – mondja Brenda és hozzáteszi, barátja is emós, ugyanilyen a stílusa. Feketére festette a haját, hátul ciklámen melírrel. Tépettre van vágva, elöl a szemébe lógó frufruval. Sokszor visel női farmert, és affektál is hozzá. Persze mindenki tudja: csak rájátszik – hiszen ez most a divat. A fiúk már nemcsak érzelmeikben, öltözködésükben, de make up készítésben is hasonulni akarnak a lányokhoz. Feketére festik a szemhéjukat, az alsó szempilla alatti részt kihúzzák, sőt szájfényt is használnak.

Bobkó AnnaÉrzelmes punk, nyakkendőben

Az emo – amely az „emotional", azaz „érzelmes" szó rövidítéséből származik – korunk egyik legfrissebb alternatív irányzata, milliókat érintő tömegjelenség, amely a 90-es évek közepén született meg. Kevert műfajú zeneként, a hardcore punk egyik ágaként jött létre, ötvözve a punk-pop és a brit pop elemeivel. Az emotional, vagyis érzelmes hardcore Washingtonban alakult ki az egyre durvább New York-i hardcore ellenáramlataként: az emocore zenekarok dallamosabb zenét játszottak.

Ma emónak számít minden olyan együttes – például a Tokio Hotel, a Fall Out Boy, a My Chemical Romance, a Panic! at the Disco –, amely punkos popzenét játszik, és a kamaszokat legélénkebben foglalkoztató témákról énekel. Ilyen például a viszonzatlan szerelem, az ellenséges külvilág és persze az értetlen, ostoba és gonosz felnőttek. Visszatérő motívum a lelkivilággal, barátsággal kapcsolatos, rendkívül érzelemgazdag szövegekben a szerelmi bánat és az ebből fakadó önsajnálat, frusztráció, reménytelenség. A nyafogós énekstílushoz, kamaszos melodrámához extravagáns külső társul: divatos hajviselet, smink, nyakkendő vagy kosztüm.

Az emo első hazai képviselője a No thanx együttes. A szombathelyi srácok a magyar emo életérzést kívánják képviselni. A tagok szemtelenül fiatalok: Dávid 17, Olivér 14, Péter 19, Dani 15, Erik 17 éves. Az év elején debütáltak Egy másik nemzedék című dalukkal: „Minden fejre áll holnap, / Ránk már senki sem szólhat, / Nem kell többé a szentbeszéd, / Ez egy másik nemzedék! Mondtuk, / Szépen és durván, / Lelkünk ébredő vulkán, / Kitörni kész, / S mi régi, mind elég, / S jön az újabb nemzedék!" – éneklik nagy átéléssel első klipjükben.

Az általuk megszólított „új nemzedék" már az interneten szerveződik. A stílus legapróbb jegyei is pontosan terjednek a blogokon és a honlapokon.

Sírj, szenvedj! Boldog leszel

Nemcsak zenei irányzat ugyanis az emo, hanem szubkultúra, életstílus is, amely öltözködésben, viselkedésben, személyiségjegyekben is megnyilvánul. Ezek a fiatalok azt mondják magukról, érzékenyebbek, többet sírnak, kicsit zárkózottabbak az átlagnál.

„Sírok, mert érzem a világ baját, / Sírok, mert más nem hallja jaját! / S azt teszem, mit más nem, / gondolkodom az életen" – írja egy fiatal emós internetes oldalán. Az igazi emók sokat gondolkoznak az élet dolgain, gyakran filozofálnak olyan kérdésekről, amelyek az emberi érzelmekkel, a léttel kapcsolatosak.

Szubkultúrák, szakadékok

A fiatalok körében megjelenő különféle szubkultúrák a fejlett országokban a 60-as évektől kezdtek kibontakozni, hazánkban pedig a rendszerváltás óta zajlik ez a folyamat – tudjuk meg Gábor Kálmán szociológustól. – A mai ifjúság korábban önállósodik, mint elődei, viszont később is integrálódik a felnőtt társadalomba. Ezáltal az ifjak kiszakadnak a család, az iskola és a munkahely ellenőrzése alól, és a közvetett kontroll intézményei, a média és a fogyasztói ipar hatásai alá kerülnek. Utóbbiak közvetítik a divatos hajviseletet, a trendi ruhadarabokat és cselekvési mintákat – mondja, hozzátéve, hogy fontos tendencia a fiatalok individualizálódása is. Az ifjúsági kultúrák megjelenése ráadásul egyre korábbi életkorra datálódik, ilyenformán például a punkok között – ide sorolják magukat az emósok is – már komoly generációs szakadékok mutatkoznak.

– Minden tinire jellemző, hogy a lét értelme foglalkoztatja, és megfordul a fejében, milyen lenne, ha nem élne tovább. Az emosok abban hoztak újdonságot, hogy nyíltan felvállalják ezt – így a szakember.
„Sírj, szenvedj! Boldog leszel. Majd, máskor. No szerelem, üresség. Nem tok szeretni" – írja például egy másik fiatal, miközben a szöveg fölött sötét fiú- és lányalak lóg kötélen a fáról, felettük varjak repkednek, alattuk pedig a sötét tenger hullámzik. Sokan emiatt depressziósnak, gyenge idegzetűnek tartják az emosokat. Ők erre azzal válaszolnak, hogy pontosan az emberek nemtörődömsége ellen lázadnak, tettük egyfajta segélykiáltás, hogy velük is kell foglalkozni. Ezt jelzi az emós szubkultúrában oly lényeges öngyilkosság-motívum is. Egyikük például így jellemzi magát: „életet néha naon utáló". A legtöbb internetes oldal emiatt megmagyarázza: azért, mert emo vagy, még nem kell felvágnod az ereid.

Az emóknak olyannyira fontosak az érzelmek, hogy azokat adott esetben saját nemükön vezetik le. Az érzékenységet ugyanis nem korlátozhatják olyan apróságok, mint az elsődleges nemi jegyek. A magyar és külföldi oldalak tömegével mutatnak be egymással csókolózó emós fiúkat. A gyermekpszichológus szerint minden kamasznak gondot okoz a szexualitás, míg meg nem szilárdul az identitása.

A biszexualitás is belefér

– Azért veszélyes divattá tenni körükben a biszexualitást, mert a szexualitásban sok a tanult elem, a serdülőket pedig megzavarhatják ezek a trendinek mondott hatások – mondja Kothenczné Osváth Viola.
A szegedi Szintia is volt már tanúja kamaszfiúk románcának. A 13 éves, általános iskolás lány úgy mutatkozik be nekünk, hogy „Pojcukojhejcegnő". Ezt a nevet használja az internetes fórumokon.
– Már legalább fél éve emós vagyok, a viselkedés, az öltözködési stílus tetszett meg benne – meséli. Ő a stílus érzelmi részéből inkább a barátokkal való összetartással és a tanárok, szülők ízlésének pukkasztásával azonosul. Ennek érdekében olykor egyszerre húzza fel csíkos, pöttyös és halálfejes zoknijait is. Mivel ez a stílus főként az általános iskola hetedikesei és a középiskolák harmadikosai közötti korosztályban hódít, az emós fiataloknak gyakran meg kell küzdeniük tanáraik, szüleik ellenállásával is. Főleg az öltözködést, arcfestést illetően. – Az egyértelmű tiltás és a szigorúság nem hoznak eredményt, a gyermekkel közösen kell kialakítani a szabályokat – tanácsolja.

– Nálunk a suliban a fiúk is festik a szemüket, körmüket, természetesen feketére. Simán felveszik a rózsaszín darabokat, akár szívecskékkel díszítve is, de fontos kellék a piercing is – mondja Pojcukojhejcegnő. Emiatt szinte állandó az összetűzés a többi stílusirányzat követőivel: a rockerektől, a hip-hoposoktól gyakran megkapják, hogy „tiszta szégyenek", vagy hogy „olyanok, mint a homoszexuálisok". Persze az emók sem maradnak adósok, egy lány a blogján például kijelenti, hogy „nem xerizem a plázabiccseket, a lehúzós dumát, meg az antiemókat. De a legjobban a divatemókat. Ja, meg a suleet!"

R. Tóth Gábor