Adventkor Mária anyaságára is emlékezünk - a Szűzanyát ünnepelve várjuk Krisztust

 Adventi koszorú ma már szinte minden háztartásban található. Boldogan gyújtjuk meg a gyertyáit a karácsonyt megelőző négy vasárnapon, ezzel is készítve lelkünket az ünnepre. Az időszakkal kapcsolatos hagyományok azonban sokat koptak az elmúlt évtizedek során: ma már sokkal kevesebben ismerik a gyertyák színének vagy épp az egymást követő hetek vasárnapjainak jelentőségét, mint nagyanyáink idején.

Az első adventi koszorút egy német evangélikus lelkész, Johann H. Wichern készítette a 19. század elején. Egy felfüggesztett szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, amelyek közül mindennap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorún általában négy gyertya található. A gyertyák színe a katolikus hagyomány szerint a bűnbánat színét jelképező lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín. Minden gyertya szimbolizál valamit, az első a hitet, a második a reményt, a harmadik az örömöt, a negyedik pedig a szeretetet. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak. Az első Ádámra és Évára, a második a zsidó népre, a harmadik Máriára, a negyedik Keresztelő Szent Jánosra emlékezik.

S talán azt is, hogy ebben az időszakban nemcsak Jézus Krisztus születéséről emlékezünk meg, hanem Szűz Mária személyében az anyaság csodáját is ünnepeljük.

Isten anyja

Idén már két láng is fellobbant a koszorún, a harmadik, a mai azonban kilóg a sorból. E vasárnap kivételével ugyanis a bűnbánat és a vezeklés eszméje adja meg a liturgia hangulatát, és „színezi lilára" a mindennapokat. Most vasárnaptól azonban az örömnek adózunk, rózsaszín gyertyát gyújtunk.

 – Advent idején nemcsak Krisztus, de Mária alakja is kiemelten fontos. Istenanyasága – vagyis az, hogy halandó emberként egy isteni lénynek adott életet – ilyenkor hatalmas hangsúlyt kap, hiszen nyilvánvalóan szorosan kapcsolódik Jézus születéséhez – mondja Frauhammer Krisztina néprajzkutató, és hangsúlyozza, ez, vagyis Szűz Mária istenanyasága nagyon fontos tanítása a katolikus egyháznak.

Frauhammer Krisztina szerint az istenanyaság misztériumát a hajnali misék fejezik ki a legjobban ebben az időszakban. – Jézus Krisztus az adventi várakozás végén évről évre újra megszületik a szívünkben. A hajnali, azaz roráte misék pedig szimbolikus értelmükkel az erre való felkészülést segítik – avat be.

Mária a hajnal

Ahogy Ferenc pápa idei első adventi beszédében hallhattuk: „A Boldogságos Szűz Mária, az Istenre való várakozás mintaképe és a virrasztás ikonja vezessen minket a fiával, Jézussal való találkozáshoz, és lobbantsa lángra szeretetünket iránta!"

A képek a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Betlehemi jászol-kiállításán készültek. Fotók: MTI

– A hajnal motívuma Mária és Jézus kapcsán egyébként is sokszor megjelenik. Máriát a hajnallal azonosítjuk, míg Krisztust az azt következő fénnyel és világossággal – tudjuk meg. A várandós Mária személyében láthatjuk a reményt, és a megváltás ígéretét, míg a megszülető Jézuséban magát a megváltást.

Boldogasszony hava. Rómában a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni Szűz Mária anyaságát. Január 23-án a késő középkortól a Boldogasszony menyegzője ünnepről, vagyis Mária és József eljegyzéséről is megemlékeztek. A két ünnepről január hónapot magyarul Boldogasszony hava néven is nevezték, ami a népi kalendáriumokban később is megmaradt.Boldogasszony hava. Rómában a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni Szűz Mária anyaságát. Január 23-án a késő középkortól a Boldogasszony menyegzője ünnepről, vagyis Mária és József eljegyzéséről is megemlékeztek. A két ünnepről január hónapot magyarul Boldogasszony hava néven is nevezték, ami a népi kalendáriumokban később is megmaradt.

A vallásukat gyakorló hívő emberek még ma is törekednek rá, hogy a hajnali misék látogatásával megtiszteljék az istenanya Mária emlékét is. Bár tény, hogy ma már sokkal kevesebben imádkoznak napfelkelte előtt a templomokban, mint nagyanyáink idején, tudjuk meg a szakértőtől, aki hozzáteszi, a népi gyakorlatban is léteztek Máriával kapcsolatos adventi szokások, amelyek sajnos jórészt már kikoptak.

Szálláskeresés

 – A késő barokk időkben december 18-án megemlékeztek Mária szülésének várásáról, ám ez nem került a néptől számon tartott ünnepek közé. Bálint Sándor szerint eredetileg ehhez az alkalomhoz kötődhet a szálláskeresés hagyománya – kezdi Frauhammer Krisztina.

– A szálláskeresés alatt december 15-étől kilenc napon keresztül kilenc család mindig másik háznál gyűlt össze, hogy imádkozzon a Szent Család képénél. Ezzel a szokással a várakozás mellett felelevenítették az evangéliumi történetet is, amely szerint Mária és József a népszámlálás miatt a férfi szülővárosába, Betlehembe ment, és megérkezvén szállást keresett magának – avat be a szakértő, és rávilágít, az ilyen rítusok régen átitatták a mindennapokat, és segítettek belehelyezkedni az evangéliumi tanítás lényegébe, segítettek megélni a várakozást.

Angyali üdvözlet

 Gyakran felelevenített pillanat volt advent idején az angyali üdvözlet motívuma is, tudjuk meg a néprajzkutatótól. – Ez azért fontos, mert Mária az angyali üdvözlet által szerez tudomást a saját istenanyaságáról, arról, hogy azt a gyermeket hordja a szíve alatt, aki elhozza a megváltást a világnak – magyarázza Frauhammer Krisztina, és elmondja, régen kedveltek voltak az ez alkalomból tartott adománykérő és jókívánságmondó kántálások. Ezeken az angyali üdvözletről szóló énekek is felhangzottak, amelyre találóan utal a szokás szegedi elnevezése: angyali vigasság.

Mária istenanyaságának egyébként – az adventi időszakot átjáró megható tiszteleten kívül – külön ünnepe is van. Január elsején, karácsony nyolcadnapján emlékezik meg róla a katolikus egyház. Erről 431-ben az epheszoszi zsinaton  döntöttek, kinyilvánítva egyben Jézus isteni voltát, és ebből következőleg azt, hogy Jézus szavai Isten szavai voltak. Így azt is, hogy ha Mária Jézus anyja, akkor ő Isten anyja.

 – De fontos megemlékezni még egy Máriával kapcsolatos ünnepről az év végi időszakban. December 8-a a szeplőtelen fogantatás ünnepe, amikor arról emlékezünk meg, hogy Mária fogantatásától kezdve mentes volt az áteredő bűntől. Viszonylag későn, csak a 19. század közepén nyilvánította ezt a tanítást az egyház dogmává, azaz alapvető hittétellé – fejezi be a néprajzkutató.

A szeplőtelen fogantatás dogmáját Boldog IX. Piusz hirdette ki 1854. december 8-án, majd 1857. szeptember 8-án megáldotta és felszentelte a szeplőtelen fogantatás szobrát a római Piazza di Spagnán. IX. Piusz pápa Ineffabilis Deus kezdetű bullájában e szavakkal hirdette ki ünnepélyesen a hitigazságot 1854. december 8-án: „Kinyilvánítjuk, megerősítjük és isteni kinyilatkoztatásnak tekintjük azt a tanítást, miszerint a Boldogságos Szűz Máriát fogantatásának első pillanatától kezdve a mindenható Isten sajátos kegyelme és védelme folytán, az emberiség Megváltójának, Jézus Krisztusnak érdemei erejében, sértetlenül megóvta az eredeti bűn szennyétől" – írja a magyarkurir.hu.