Egy lemondás, amely megváltoztatta a világot: 20 éve esett szét a Szovjetunió

Állítólag egyes amerikai írók valószínűbbnek tartották az Amerikai Egyesült Államok szétesését, mint a Szovjetunió felbomlását... A társadalmi, gazdasági folyamatok azonban mégis a Szovjetunió felbomlásához vezettek. Arra nem vállalkoznánk, hogy minden apró részletre kitérjünk, ezért csak a legfontosabbakat szedtük össze.

Csernyenko 1985. március 10-i halála után a fiatalnak számító Mihail Gorbacsov lett az SZKP új főtitkára. Az 1986. februári XXVII. pártkongresszuson [namelink name="Mihail Gorbacsov"] meghirdette a fennálló társadalmi rend reformját, három fő jelszóval:

– peresztrojka (átalakítás) – a szovjet viszonyok átalakítása,
– glasznoszty (nyilvánosság) – a nyilvánosság és nyíltság nagyobb szerepvállalása,
– uszkorenyije (gyorsítás) – a gazdaság hatékonyabb fejlődése.

Forrás: oroszvilag.huUgyanebben az évben, októberben Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke találkozott Gorbacsovval Reykjavíkban, ahol az Európába telepített közepes hatótávolságú nukleáris rakéták leszerelésről tárgyaltak.
1988. április 14-én aláírták a szerződést a szovjet csapatok afganisztáni kivonásáról: május 15-étől folyamatosan vonultak ki a szovjetek. Május 29. és június 6. között újabb Gorbacsov–Reagan csúcstalálkozót tartottak. Októberben meghalt Gromiko, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke (1985–88), s Gorbacsov lett az államfő is. December 7-én az ENSZ-közgyűlésen Gorbacsov félmillió katona leszerelését ígérte meg. 1989-ben kivonták a páncélos hadosztályokat Magyarországról, Csehszlovákiából és az NDK-ból.

Gorbacsov felismerte, hogy a Szovjetuniónak, mint államnak fennállása veszélybe került. Az SZKP 1990. júliusi kongresszusa, javaslatára, elfogadta az 1922-es szovjet alapszerződés helyett egy új alapszerződés kidolgozásának programját. A tervezet szerint az új állam neve Szovjet Szuverén Köztársaságok Szövetsége lett volna, ez a későbbiekben Szuverén Államok Szövetsége névre lett változtatva a tervezet részletes vitája során, mely érdemben 1991 januárjában kezdődött meg. Azonban a 15 szovjet tagköztársaság közül csak kilenc vett részt a tervezet vitájában, Észtország, Grúzia, Lettország, Litvánia, Moldávia és Örményország nem vett részt benne.

Egy szuperhatalom, ahogy plakátokon láttatta magát - kommentár nélkül

A vita 1991 márciusában záródott le, de a szovjet parlament nem fogadta el a tervezetet, mert nem született egyetértés több fontos kérdésben, többek között a hatalommegosztás kérdésében a szövetségi szint és a tagköztársaságok között. Gorbacsov ezért népszavazást hirdetett a kérdésben, amely azonban csak a vitában részt vett kilenc tagköztársaságban rendezték meg, a többi hat tagköztársaságban a helyi hatóságok nem rendezték meg a népszavazást (kivétel: Grúziában a központi grúz kormánytól már akkor de facto függetlenül cselekvő Abházia és Dél-Oszétia, ahol a népszavazást szintén megrendezték). A népszavazáson a résztvevők 76 százaléka támogatta a tervezetet. Ennek eredményeképpen április 23-án aláírták Novo Ogarjovóban a végleges megállapodást a szövetségi szint és a népszavazást rendező kilenc tagköztársaság között. A végleges szöveg szerint a Szuverén Államok Szövetsége de facto konföderáció lett volna, amelyben csak az államfő személye, a külpolitika és a honvédelem maradt volna a szövetségi szint feladata, minden egyébben a tagköztársaságok szuverén államokként működtek volna. Időközben Grúzia és Lettország – áprilisban és májusban – kikiáltották függetlenségüket, ezt azonban a szovjet központi szervek nem ismerték el.

A Szovjetunió szétesése - A Turner TV és a BBC közös koprodukciós dokumentumfilmje
A megállapodás 1991. augusztus 20-án lépett volna életbe a tervezet szerint, addig kellett azt a résztvevő kilenc tagköztársaságnak ratifikálnia. Ez meg is történt a kilenc közül nyolc tagköztársaságban, egyedül Ukrajna nem ratifikálta az egyezményt. A megállapodás ünnepélyes augusztus 20-i aláírásra és életbelépésére azonban már nem került sor, mivel a Gorbacsov-ellenes erők államcsínyt próbáltak elkövetni augusztus 19-én, amelynek leverése után már az események túlhaladtak az új államszerződésen, s az már nem került szóba, mint lehetőség, mivel Gorbacsov hatalma egyre formálisabb és kisebb lett, Oroszország területén a szövetségi hatalom egyre gyorsabban került át az orosz tagköztársaság elnökének, Borisz Jelcinnek a kezébe. A puccs idején és után több tagköztársaság is kimondta a függetlenségét. Szeptemberben a szovjet parlament hivatalosan elismerte az addig függetlenségüket kikiáltó tagköztársaságok függetlenségét, ezzel végképp lekerült a napirendről az új államszövetség megalakítása. Formálisan még Kazahsztán, Oroszország, Türkmenisztán és Üzbegisztán szovjet tagköztársaságok maradtak, azonban de facto már független államokként működtek, a szovjet elnöki hatalom napról napra üresedett ki.

A végső lépés 1991. december 8-án történt, amikor Oroszország, Ukrajna és Belarusz hivatalosan megállapodott egymással a Szovjetunió megszüntetéséről (ez az úgynevezett Belavezsai Megállapodás, a tárgyalás helyszínéről a belarusz–lengyel határvidéken található Belavezsai erdőről elnevezve), majd ezt követően december 12-én Oroszország is kikiáltotta a függetlenségét a Szovjetuniótól, ezzel Moszkva – paradox módon – de jure a szovjet szövetségi intézmények székhelye a szövetségen kívülre került. December 21-én tíz volt tagköztársaság és még formailag egyetlen meglévő tagköztársaságnak számító Üzbegisztán képviselői kimondták a Szovjetunió megszűnését, s megállapodtak, hogy nemzetközi jogi szempontból a Szovjetunió örököse kizárólag Oroszország lesz. (A megállapodáson Észtország, Grúzia, Lettország, Litvánia nem volt jelen, mivel ők nem tartották magukat jogilag a Szovjetunió volt részeinek.) Gorbacsov december 25-én televíziós beszédben hivatalosan is lemondott az akkor már de facto nem létező szovjet elnöki tisztségről. A szovjet parlament utolsó ülését december 26-án tartotta, amikor a parlament feloszlatta magát és 1991. december 31-i dátummal kimondta a Szovjetunió megszűnését.