Az első szegedi kalendáriumok

Kalendárium volt a neve a nyelvújítás előtt a naptáraknak, amelyeket hasznos népi tudnivalókkal adtak ki a magyar könyvnyomtatók az 1500-as évek óta. A legelső Szegeden az 1801-ben – a mai Széchenyi tér 13. szám helyén – alapított Grünn-nyomdában készült 1803-ban.

A kalendárium közérthetően íródott, telis-tele háztartási és gazdálkodási praktikákkal. A mai meteorológusokat meghazudtoló merész prognózisokat közöl, vásárjegyzéket mutat, felsorolja az elmúlt év fontos eseményeit. A gyakorlati ismereteket változatos közéleti sztorikkal, mulattató tréfákkal, igényes olvasmányokkal fűszerezi. Grünnék kiadóját átvéve Burger Zsigmond özvegye folytatta a kalendáriumkiadást, mellette Traub Bernát és a Bába Imre is naptárral jelentkezett. Jellegzetes kalendáriumfigura született: a százéves jövendőmondó. Nem a jóslatai szóltak egy évszázadra, hanem a látnok életkora volt matuzsálemi. Bölcsességeit rímbe faragta „nyavalyákról, férgekről, csúszómászókról, záporról, förgetegről, terményzetről". Népszerű olvasmánynak számított a lidércnaptár rémesetekkel, kalandokkal, bűnesetekkel.

A Somogyi bemutatja

Az első szegedi kalendáriumokat és a gyűjteményében fennmaradt naptárérdekességeket február 7-éig mutatja be a szegedi Somogyi-könyvtár, Nagy Katalin rendezésében.

Humoros naptármelléklettel, a Hüvelyk Matyival jelentkezett például hetente a Szegedi Napló, amelyet Tömörkény István is szerkesztett. Egy 1894-es számban álhír közli, hogy a szegedi légezred Yokohamáig terjeszti ki hadgyakorlatait. A vaskos tréfák mellett szegedi átkok sorakoznak. Például: nyakravalódat készítse a Bakay-gyár, vagy a Csillag börtön szabója készítse az egyenruhádat!

Nem Szegeden adták ki, de egyetlen példánya a Somogyi-könyvtárban maradt fönn a pesti Emich Gusztáv 1851-es naptárjának, amelyet a cenzúra elkoboztatott. Nem csoda, hiszen az időszámításnál az áll: a Világosnál történt elsötétedés óta.