Elegem van...

Elegem van a munkahelyemből, vagy abból, hogy éppen nem találok munkát. Elegem van a főnökömből, a párkapcsolatomból, a szerelmi csalódásokból, az építkezésből, a törlesztőrészletekből, a közlekedési morálból, az útfelbontásokból, a forgalmi dugókból. Tudomásul kell venni, hogy nemcsak jó, hanem rossz dolgok is történnek velünk. Bármelyikünk életében bármikor bekövetkezhetnek váratlanul olyan időszakok, amikor „összecsapnak a fejünk felett a hullámok", és úgy érezzük, nem tudjuk teljesíteni az elvárásokat.

Szégyellni kezdjük, hogy a stressz levezetéseként kiabálunk, vagy többet eszük (nassolunk), meggondolatlanul sértegetünk másokat, rossz döntéseket hozunk, amit később megbánhatunk. Mindennapi kifejezéssel élve: „nem bírjuk a gyűrődést", „hisztériázunk".

A sírás jó stresszoldó.
Fotó: MTI
Ahány ember, annyiféle reakciót produkálhat különböző stresszes szituá-
ciókban. Mivel nem vagyunk egyformák, van olyan ember, aki korán feladja („látványosan kibukik"), a másik ember magába zárkózva őrlődik, vagy hazudik saját magának, illetve környezetének is. Tűrni, erősnek lenni nem minden bajba jutott embernek sikerül. Az emberek általában nagyon félnek a kudarcoktól. Az önbizalom hiánya, a boldogtalanság hosszú idejű fennállása úgynevezett „rövidzárlati cselekedethez" vezethet. Nem lehetünk biztosak abban, hogy szakember segítsége nélkül felül tudunk kerekedni a problémáinkon. A hangulat nyomottsága, a feszültség, a pesszimista gondolatok jelentősen visszavetik a problémamegoldó gondolkodás képességét. A reálisabb problémafeldolgozásra, a stresszforrás más módon való elfogadására vagy mielőbbi kiküszöbölésére mindenképpen lehetőséget kaphatunk, ha pszichiáterhez fordulunk, aki csak ránk figyel, és szakmai tanácsot tud adni – kívülállóként.

A betegségek és a fájdalmak kialakulása legtöbbször nem véletlenszerűen kezdődik. A fájdalom megélésében a fájdalomérző idegek és pszichés tényezők különböző arányban vesznek részt. A fájdalom keletkezésekor különféle ingerekre a fájdalomreceptorok izgalomba kerülnek, fájdalomingerület keletkezik. Az ingerület különböző vastagságú idegrostok útján továbbítódik a központi idegrendszeri struktúrák felé. Majd tudatosulva kellemetlen élménnyé alakul – akut vagy krónikus fájdalomérzet jön létre. Mivel ez a fájdalomérzet szubjektív, minden embernek más és más a fájdalomtűrő küszöbe. A krónikus fájdalom a tudat beszűkülésével járhat: megváltozhat az ember viselkedése, fokozott félelmek, stresszreakciók alakulhatnak ki. A beteg sír, elkeseredik, vagy dühös lesz. A fájdalom erőssége és időtartama sok tényezőtől függhet. Megjelenése viszont lehet független a napszaktól, de egyes fájdalomtípus terhelésre, más inkább a nyugalom idején erősödik fel (például fogfájás, neuropathiás fájdalom). A már kialakult fájdalmat sokkal nehezebb kezelni, mint megelőzni. A terápiát a hivatalos szakmai ajánlásokon túl gyakran az orvos tapasztalata határozza meg. Nem minden esetben áll rendelkezésre megfelelő randomizált vizsgálattal alátámasztott tudományos bizonyíték. A fájdalom élettani funkciója, hogy súlyos betegségre hívhatja fel a figyelmet. Ezért forduljunk mielőbb megfelelő szakorvoshoz a fájdalom hátterében megbúvó elváltozások megtervezett vizsgálatokkal történő felderítése céljából.

Dr. Avramov Katalin neurológus főorvos,
pszichiáter szakorvos, Park Egészségközpont