Hátukra vették a nagy keresztet a domaszéki templomért

Összetett kezet szimbolizál az a hatalmas torony, amely immár két évtizede számít Domaszék jelképének. „Csak úgy juthat felfelé az ember, ha imára kulcsolja a két kezét – vélekedett az építkezéskor Perczel Dénes, a Szent Kereszt-templom tervezője. Pontosan 20 éve annak, hogy felszentelték ezt az építményt, melyért oly sokat tett a település és az akkori plébános, Laczkó Ferenc is. S amely az évfordulóra újfent kívül-belül megszépült, a hívek adományai jóvoltából.

Krumpliföldre épült, 133 millióból

„Egy falu nem falu torony nélkül" – hangoztatták a nyolcvanas évek elején a domaszékiek. Bár 1938-ban felépült a Zöldfás templom a község és Zákányszék között, a falu másfelé kezdett terjeszkedni. – A kommunizmus nem engedte a templom köré épülni a községet. Így a templomnak kellett a hívek után jönnie – magyarázza a 66 éves Laczkó Ferenc, aki 1982 óta teljesített lelkipásztori szolgálatot Domaszéken, ahol a hívek – mintegy ezren laktak ekkor a faluban, kétezren a tanyákon – már érkezésekor közölték vele: templomot építenének.

Laczkó Ferenc (balról) egykori és Sóki Károly jelenlegi plébános a domaszéki templom előtt.
Fotó: Segesvári Csaba
– A templom helyén 1985-ben még krumpliföld volt, a telket Vőneki Józsefné Etelka néni adta az egyházközségnek. A falunak csupán egy „zöld dió-betétkönyve" volt, rajta 120 forint megtakarítással. Amikor adományt kértem a hívektől, néhányan azt mondták: összeszedem a pénzt, és külföldre szököm vele – érzékelteti az indulás nehézségeit Laczkó atya, hozzátéve: „az államiakkal az volt a szerencsénk, hogy a kommunizmus akkor már nagyon gyenge volt, ők már érezték, hogy baj lesz, még ha mi nem is tudtuk". Mégis: egy évbe került, míg a megyei tanács egyházügyi titkára engedélyt adott az építkezésre.

Az egyetlen akadály így már csak a pénz volt: a templom ugyanis 15 millió forintba, a mai építőipari árakon – a Központi Statisztikai Hivatal számítása szerint – mintegy 133 millióba került. – A domaszékiek 6-7 millió forintot adakoztak össze (ennyihez ma minden domaszékinek 45 ezer forintot kellene felajánlania – a szerk.), mintegy 5 millió forint érkezett az egyházmegyétől, Udvardy József szeged–csanádi püspök közbenjárására, valamint 2 milliónál többet kaptunk Nyugatról, Ausztriából, Németországból és Olaszországból márkában, dollárban és lírában. Be is hivattak az egyházügyi tanácshoz: azt mondták, ez valutaüzérkedés – meséli Laczkó Ferenc.

A falu falazott, és talicskát tolt

„Történelmi pillanat ez a falu életében" – köszöntötte 1985 szeptemberében az alapkőletételre érkezett püspököt Jáger István. November 20-ára álltak a templom falai. Az alapokat 3 nap alatt ásták ki. Mégpedig jórészt maguk a domaszékiek.

– Ezernél többen dolgoztak itt három év alatt, naponta 30-45-en. Falaztak, tolták a talicskát. Egy kocsi állandóan járta a környéket, összeszedte azokat, akik házszenteléskor jelentkeztek – emlékezik Laczkó atya.

Maga Laczkó atya is így tett. – Előfordult, hogy temetnie kellett, ilyenkor levette a rövidnadrágot, a malteros pólót, elmondta a misét, eltemette a halottat, majd jött vissza, és kevertük tovább a betont – meséli az egyik „alkalmi segédmunkás", a domaszéki Tóth Imre. Egyik társát, Mózes bácsit majdnem be is építették: az 1,2 méter mély úsztatott betonalapot készítették, amikor a bácsi leereszkedett az árokba, hogy elegyengesse a betont. – Jó fél óra múlva mondtuk, most már kijöhet: de nem bírt, megkötött a beton. Az árok két szélén megállt egy-egy társa, egy villanyelet tartottak fölé, abban megkapaszkodott, és úgy húzták ki – mondja még most is nevetve Laczkó Ferenc.

Helyén a harang, a kereszt

1987 szeptemberére állt a torony, az összes fal – benne egy darab, a római Szent Péter-templomból kicsent téglával. Ebben az évben rendezték a templom első búcsúját. Csupasz téglafalakkal, üres ablakkeretekkel, az oltárszekrény helyén egy lyukkal a falban. De a hívek végre megtölthették az épületet, melyért oly sokat küzdöttek. A szentelési misén, 1988. szeptember 11-én 2500-an imádkoztak itt.
Ekkorra felkerültek a harangok is a toronyba: először a legkisebb, 72 kilogrammos, majd a 150 és 450 kilós is. Elkészültek a sarkokat díszítő színes ablakok – ezek egyenként 120 ezer forintból épültek, a tanácsháza, a helyi termelőszövetkezet felajánlásából, illetve a helyi ministráns gyerekek gyűjtéséből és Császár Illés magánadományából. Helyére került a Makóról, egyben érkezett hatalmas alumíniumkereszt is, amely a torony dísze, s a templom nevére is utal.

– Hogy miért Szent Kereszt? Az én gondolatom volt, mert tudtam, mindenkinek nehéz lesz az építkezés, nekem is, a falunak is, annak is, aki pénzt ad hozzá – vallja Laczkó Ferenc, aki 1999 óta Kistelek plébánosa, és 2001-ben szülőfalujának, Csengelének is építhetett egy templomot, érzékeltetve: a közös erőfeszítést szimbolizálja a név: mindenki hátára vette a keresztet Domaszéken a templomért.

Húsz év alatt hét új római katolikus templom

Két esztendővel a domaszéki templom felszentelése után, 1990-ben épült fel Szeged-Szentmihályon a Szent Mihály arkangyal oltalmába ajánlott templom. Üllésen 2000-ben, Csengelén és Új-Rókuson, a piarista gimnázium mellett 2001-ben készült el az új imaház. 2006-ban Újszeged és Ferencszállás is felszentelhette új építményét – vagyis az elmúlt 20 évben összesen 7 római katolikus templomot emeltek Csongrád megyében.

250 ezer tégla, 500 tonna vas

1988. szeptember 12-én, lapunk hasábjain Horváth Dezső így írt a felszentelt építményről: „szép az új templom. Egyszerű és modern. Fala kívül-belül tiszta fehér, tornya nyitott". A 27 méter hosszú, 13 méter széles, 28 méter magas tornyú templom 250 ezer téglából készült, tetőszerkezetébe 500 tonna vas került.