Babits Mihály Szegeden

A várossal később is kapcsolatban maradt – derült ki 1926-ban lapunknak adott interjújából. Az egykori főreáliskola épületében működő Vedres- szakközépiskola mai diákjai ünnepséggel készülnek a Babits-jubileumra.

Legendákkal körbekerített egy-egy „nagy ember" életrajza – írja Onagy Zoltán, aki tabuk nélkül ír többek között Babits Mihály (1883–1941) szerelmi életéről. A szekszárdi születésű, idén százéves Nyugat folyóirat nagy nemzedéke egyik vezéralakjára, Babits Mihályra születésének 125. évfordulója alkalmából mint egykori tanárára emlékezik a szegedi Vedres-szakközépiskola. Mert a Tisza-parti nagyvárosban, Szegeden eltöltött két évet is legendák övezik.

Jubileum az is, hogy júniusban múlt száz esztendeje, hogy Babits Mihály lezárta életének szegedi fejezetét. A budapesti egyetemen diplomázó, fiatal, latin–magyar szakos tanárt 1906 szeptemberében nevezte ki a vallás- és közoktatási miniszter a szegedi főreáliskolába. Az ifjú tanár október 3-án érkezett a Tisza-parti nagyvárosba, lakott a mai József Attila sugárút 15., majd a Vitéz utca 16. számú házbeli albérletben. Tanított, de újságcikkeket is írt, aminek egyik következményeként elhelyezték, ezért 1908 júniusában elutazott a nagyvárosból – összegzik Apró Ferenc Babits Szegeden című, gazdagon adatolt helytörténeti könyvecskéje alapján iskolájuk egykori tanáráról a mai diákok.

– Érettségit tétel lesz idén is nálunk Babits Mihály élete és munkássága – jelenti ki Dobó László, a szegedi főreáliskola tekintélyes épületében működő Vedres Építőipari és Műszaki Szakközépiskola igazgatója. – Nem múlik el iskolai ünnepség, hogy valamilyen formában – a beszéd részeként vagy Babits-verssel – ne utalnánk arra, milyen irodalomtörténeti nagyság tanította itt egykor a szegedi diákságot.

Babits két szegedi évéről is sok szó esik majd a Vedres-szakközépiskola ünnepségén – állapodik meg az emléktábla alatt Dobó László igazgató (balról), Veres Réka diák és Tóth Zoltán tanár.
Fotó: Segesvári Csaba
„Babits tanár úr (...) minden óráját úgy kezdte, hogy a katedra szélére állt, magasra emelte a fejét, és meglehetős szigorral végignézett az osztályon, mire persze mi, mindannyian lesunytuk a fejünket, hódolva az ősidők óta szokásban lévő diák struccpolitikának" – idézi Apró Ferenc az újpesti tanítványt, Komjáthy Aladárt.

– „Jófejű, de stréber" – így jellemezte tanári noteszében tanítványát, Rákosi Mátyást Babits Mihály. Ezt az anekdotát is el szoktam mesélni magyar irodalom órán. Mint minden kolléga, én is kötelességemnek érzem, hogy Babits költészetéről szólva a szegedi éveiről is külön adalékokkal szolgáljak – egészíti ki az iskolai hagyományápolás rendjéről készíthető mozaikképet egy újabb adalékkal Tóth Zoltán magyar–német szakos tanár, igazgatóhelyettes.

A fiatal tanárok Tisza kávéházbeli társaságának állandó tagja lett Babits. Nemcsak azért tért be a Tisza-szállóba, hogy elfogyassza mindennapi ebédjét, hanem itt részesült olyanféle szellemi felfrissülésben is, amire a kisvárosi tanárkodás után vágyott.

– Humánérdeklődésűek kevesen vagyunk ebben a nagy reáliskolában – mondja Veres Réka. A végzős diák az iskolai Babits Önképzőkör utódának számító színjátszó kör tagja, az iskolai ünnepségek állandó versmondója és moderátora. Az egyik bécsi egyetem kommunikáció szakára készülő diáklány is hallott arról, Babits hírlapíróként is kipróbálta magát Szegeden, és több költeménye is kötődik a városhoz.

Dalok

A szegedi lakos Babits első munkája, Richepin Dal a földről című versének fordítása 1907. január 6-án jelent meg a Szeged és Vidéke hasábjain. A szerkesztőségben Juhász Gyula mutatta be. A Találka előtt, az első Szegeden is közölt Babits-vers június 6-án látott napvilágot – rögzíti monográfiájában Apró Ferenc. Egyébként Babits a Juhász Gyulával kötött barátsága sokféle hozadékáról beszél az 1926-ban lapunknak adott interjúban.