Zsíros kenyérért vallott a szegedi sorozatgyilkos

Vargáné káposztát főzött vagy éppen palacsintát, tejbegrízt, és a trágya mellett szedett mérgező magvú beléndekből darált bele, hogy eltegye láb alól, aki az útjában állt. A szegedi sorozatgyilkos asszony negyven éve bukott le 55 éves korában, amikor Rókuson, Hét vezér utcai házában az albérlőjét akarta hidegre tenni. A házi készítésű idegméregből többször is adagolt idős lakónője ételébe, az mégsem akart hatni, ezért megfojtotta egy párnával, majd orvost hívott hozzá. A rendőröknek gyanús lett, hogy a kenyéren és vízen tengődő asszonynak két háza van, és százezer forintot kuporgatott össze, pedig nem tudott kereső foglalkozást felmutatni. Ilyen különös bűnesettel indult a pályája a megyei rendőr-főkapitányság akkor 23 éves nyomozó őrmesterének, Tűhegyi Sándornak. Varga Sándorné kihallgatásáról mesélte, hogy a méregkeverő előbb mindent tagadott, aztán egyszer csak zsíros kenyeret kért és paradicsomot. Cserébe megígérte, hogy mindent bevall. Így is lett. Kiderült, kilenc férjet fogyasztott el. Hatra már nem emlékezett, de bizonyítékul szolgált a végrendeletek sora, amiben a pár hónapra rá sírba tett férjek a fekete özvegyre íratták vagyonukat. A nyomozók elmeszakértővel megvizsgáltatták az asszonyt, aki korlátozott cselekvőképességet állapított meg, emiatt a bíróság kényszergyógykezelésre küldte Lipótmezőre. Esete iskolapélda.

Tűhegyi Sándornak – aki alkatáról Sovány Sanyiként lett közismert Szegeden, és csak névrokona Tűhegyi József korábbi alpolgármesternek – szépen ívelt a pályája. 1977-ben a szegedi kapitányság bűnügyi alosztályának nyomozója, öt évre rá vezetője, újabb két év múlva a megye vagyonvédelmi alosztályát irányítja. 1988-tól szentesi kapitány.

A volt szentesi rendőrkapitány ma Zsombón él.
Fotó: Segesvári Csaba
– Szentesről a kettős gyilkosság jut eszembe. 1986 júliusában agyonütötték a lakásában Bődy Mária festőművészt. Szétverték a fejét, letakarták ruhákkal, a lakást feltúrták. Sikerült használható ujjlenyomatot rögzíteni, de nem tudtuk mivel összevetni – elevenítette fel. – A körülmények azonban segítettek: kísértetiesen hasonlítottak egy 1 évvel korábbi gyilkosságra. Akkor egy Szentes melletti tanyán egy kertészeti dolgozó, Kovács Antalné fejét verték szét egy franciakulccsal. Holmiját ugyanúgy feltúrták, testét letakarták, rágyújtották a házat. Újra elővettük az ügyét, megint átnéztük azokat, akiket akkor nem zártunk ki egyértelműen a gyanúsítottak köréből. 350 embert hallgattunk ki, de a sziszifuszi munka meghozta gyümölcsét. Kókai Barnabásra terelődött a gyanú, aki előbb csak a második gyilkosságot ismerte be, de megkérdezte, mi történik, ha a másikat is magára vállalja. Mondtam: enyhítő körülménynek számít a bíróságon, mire bevallotta, hogy pénzt akart szerezni, de nem sikerült, ezért ütötte agyon a két asszonyt. Kókait a bíróság bűnösnek találta, halálra ítélte, és 1987-ben a Csillag börtönben kivégezték.

Tűhegyi kapitány 1995-ben megelégelte az ellene folyó politikai indíttatású áskálódást, és 50 évesen nyugdíjba ment. Megromlott az egészsége. Most, túl agyvérzésen, három hónapos kómán, tumoron, borda- és csigolyatöréseken, megírta emlékiratait. Az ezredes feleségével Zsombón él, két gyermeke és négy unokája szeretetében.

A nyomozómunka fonákja

Sok éve a dorozsmai temetőben egymás után tűntek el a sírokról a kőgalambok, hogy kis idő múlva más síremlékeken bukkanjanak fel. Kiderült, a sírásók és kőfaragók jól menő üzlete a madarak pótlása. A gyanúsítottak meglepő sztorival védekeztek: olyan élethűre sikerültek a galambok, hogy az elhunytak átcsalogatták őket a maguk feje fölé. Másszor a megyei pártvezető újszegedi üdülőjét törték föl, a megyei rendőrkapitány személyesen intézkedett. Elfogtak randalírozó fiatalokat, akik beismerték: betörtek, és elloptak egy villanyrezsót. Tűhegyiék megtalálták a rozsdás készüléket, de a kapitány fényesre csiszoltatta velük, csak úgy merte visszavinni a pártembernek. Ő kicsinosítva nem ismert rá a saját rezsójára. Így semmisítették meg a döntő bizonyítékot a rendőrök saját kezűleg.