Állampolgárság és csárdás

Semjén Zsolt (KDNP), Simicskó István (KDNP) és Németh Zsolt (Fidesz) indítványa azt tartalmazza, egyéni kérelemre legyen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője még az volt, és bírja a nyelvet. Az ellenzéki javaslatot várhatóan a kormány is támogatja. A vita most arról szól, vajon lehet-e ennek a gesztusnak akkora hatása, mint amilyen 2004-ben lehetett volna, ha nem fullad kudarcba a népszavazás. A magyar állampolgárság akkor uniós állampolgárságot is jelentett volna. Az Erdélyi Krónika című romániai lap azt írja, „elszaladt az a pillanat, amikor az állampolgárság kiterjesztése a legnagyobb hasznot hozta volna a nemzetépítésben, de tán most sem késő megteremteni a köteléket". 2004-ben még „érdekek és érzelmek kohéziója" fogta volna össze a magyarságot.

Bárhogy is történik most, a határon túli magyarság segítésének nemcsak a hivatalos, de a civil bázisa is elég erős, és ennek kultúráját nem az érdekek alakították. Amikor a Csongrád Megyei Közgyűlésen szóba került, hogyan változik a szomszédos Arad és Temes megyében a magyar lakosság aránya, a makói Marosvári Attila felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a temesvári Csiky Gergely Színházba érdemes átjárni, és aki oda jegyet vált, egy magyarokért dolgozó intézmény működését segíti.

A Szeged Táncegyüttes 50 éves jubileumi fellépése. A romániai Temes megyében is tanítják a mozdulatokat.
Archív fotó: Karnok Csaba
– A baráti társaság, amellyel járok, régóta vált jegyet, mi csak két éve, és nem rendszeresen, de mindig találunk nekünk tetsző előadásokat – mondja Marosvári. A temesvári társulat klasszikusokat és moderneket játszik, most például a kortárs drámaíró, Egressy Zoltán Június című darabja is szerepel a műsoron.

A szórványban, falvakban élő magyarokhoz a színházi élmény Magyarországról is eljut, sőt házhoz jön. Az algyői Móra Ferenc Népszínház kifejezetten ezért jött létre, a Damjanich János utolsó napjait bemutató előadást a vértanúk évfordulója alkalmából Aradon, Pécskán, Újszentesen is bemutatták. Ilyenkor mindig akad egy néző, aki meghívja a társulatot egy újabb falu művelődési házába. A színjátszók honoráriuma az élmény – és a vendéglátás. Hasonló feladatot vállalt 1999-ben a Szeged Táncegyüttes is, tanáraik – most épp Bagi Szilvia, Balogh Zsolt és Gombos András – havonta járnak át Temes megyébe, és néptáncot tanítanak. A röszkei önkormányzat állja az utazás költségeit.

– Végváron 1999-ben rendeztek egy fesztivált, amelyet mi nyertünk meg. Az ottani légkör, közösség annyira megérintette az együttest, hogy Berci bácsi – Nagy Albert – bejelentette: a díjat fölajánljuk a helybeli táncoktatás javára, és ilyen módon is segítünk – halljuk Gombos Andrástól, a Szeged Táncegyüttes vezetőjétől. Most Temesváron 50, Zsombolyán 40, Végváron 70, Lugoson 20 és Dettán 12 gyerek tanul néptáncot tőlük. Az egyik ottani csoport már önállóan szerepelt az Antológia nevű magyarországi szemlén, és meghívást kapott egy másik fesztiválra – ilyen értelemben mérhető is a misszió hatása.