Rákóczi-telepi út: széttaposták és elfelejtették

– Itt voltak az útépítők. Nagyon örültünk nekik, mert végre elkezdték helyreállítani, amit a teherkocsik annyira tönkretettek, hogy szántáshoz hasonlított – mondja a Rákóczi-telepen élő [namelink name="Patai Pál"]. – Aztán úgy vonultak le, hogy a legrosszabb szakaszt, ami majdnem két kilométer, érintetlenül hagyták.

A tönkretett út eredetileg sem volt jó állapotban, de az itt élők – közel 30 család, és jó néhány vállalkozás –, valamint a Tisza Volán erre közlekedő autóbuszai még használhatták. Most is lehet rajta járni, de katasztrofális állapotban van. Az ügyben Patai Pál észrevétele alapján múlt héten levelet írtunk a Nemzeti Infrastruktúra Zrt.-hez. „Köszönjük levelét! A NIF Zrt. a Mérnök és a Kivitelező bevonásával megkezdte az említett panasz kivizsgálást. Egy helyszíni bejárás keretében megvizsgálják az M43 autópálya és a 4413. jelű út különszintű csomópontjánál lévő, a Rákóczi telepre vezető út állapotát" – válaszolta szerkesztőségünknek a NIF.

– Az algyői önkormányzatot eddig nem értesítették a bejárásról, pedig tulajdonosként lenne néhány észrevételünk, hiszen másfél éve kérjük a helyreállítást, és július vége volt az utolsó határidő, amiben korábban megállapodtunk – mondja [namelink name="Herczeg József"] polgármester.

A NIF itt tart szemlét. Az út, amely már csak „nyomokban tartalmaz" ép aszfaltfelületeket.
Fotó: Schmidt Andrea
A ramaty részhez közeli szakaszokon a Délút Kft. dolgozott. Juhász Sándortól, a cég tulajdonosától tudjuk, hogy a Makó–Maroslele autópályaszakasz építője, a Maroslele 43 Konzorcium megbízta a Délutat néhány szakasz helyreállítására, de a vállalkozásnak csak azért érte meg elvállalni a munkát a megajánlott kis pénzért, mert helyi cég, itteniek az emberei. Miután elkészültek, a konzorciumnál azt mondták, még lenne munka itt-ott, de nincs rá garancia, hogy ennek elvégeztetésére is lenne pénz.

A NIF válasza és a bejárás hírét hallva Patai Pál elkezdett bizakodni. Ami a tönkretett utak helyreállításának hátterét illeti, a követendő elv – mint egy útépítő mérnöktől tudjuk – valóban az, hogy amit tönkretettek, azt az eredeti állapotban kellene helyreállítani. Ám egy régi, még a lovas kocsis világ idejében épült aszfaltcsíkot egy karavánnyi, nedves földdel púposra megpakolt teherautó egyszerűen szecskává aprít. Itt lehetetlen az eredetit helyreállítani – végig új út építésére viszont nem lehet kötelezni a kivitelezőt, akinek abból a keretből kell gazdálkodnia, amit az autópályára szántak. Így történik meg, hogy a tönkretett utaknak csak egy részét pofozzák helyre valahogy, ahol leginkább muszáj. Az lenne a megoldás, ha új út épülne, de ehhez plusz pénz és az állam hozzájárulása is kellene, ami nehézkesen megy. Pedig a mérnökök szerint a jó út árát akkor is megfizetjük, ha magára az útra nem költünk: ez az új gumi és a szerelés költsége, ami persze nem az államot, hanem az autóst terheli.