Átadta tanszékvezetői posztját Simonka professzor

A klinika orvosai, vezető szakdolgozói, pályakezdők, illetve barátok ünnepelték pénteken Simonka János Aurélt. A Szegedi Tudományegyetem Traumatológiai Klinikájának professzora november 14-én, 65. születésnapján köszönt le tanszékvezetői posztjáról. A tanszék pénteki ünnepélyes átadását követően ma tudományos programmal búcsúztatják az egyetemi tanárt, aki 18 évig állt az intézmény élén.

Simonka professzor – bár vezetőként leköszönt – nem vesz teljesen búcsút a traumatológiától.
Fotó: Karnok CsabaSimonka professzor 1994-ben megbízott vezetőként került a klinika élére, egy évvel később pedig kinevezték tanszékvezetőnek. Irányítása alatt integrálódtak ide a szegedi és a vásárhelyi kórház osztályai, illetve a makói nagy része is. A betegforgalom a kezdetekhez képest a háromszorosára, a fekvő betegek száma a kétszeresére nőtt. Az itt dolgozók szakmai képzettségének köszönhetően az ország sokak szerint legjobb traumatológiai osztálya jött létre Szegeden.

– A legjobban képzett csapat nálunk dolgozik, amire nagyon büszke vagyok – mondta el Simonka professzor. – Négy-öt olyan orvosunk is van, akik gyakorlatilag mindent meg tudnak csinálni, így nem fordulhat elő, hogy ha valaki szabadságon van, szakterületén megáll az élet. Megköveteltem, hogy az orvosaink járjanak tanfolyamokra, és kialakítottunk egy rendszert is, hogy mikor mit kell tudniuk.

Ennek megfelelően az ország traumatológiai oktató központjává is vált a szegedi klinika, a tanítás színvonalában pedig több nyugati országot is megelőznek.

Saját szakterületéről a leköszönt tanszékvezető úgy fogalmazott: alulértékelt és nem megbecsült. – Egyrészt a betegek részéről: ha egy egészséges ember sérülése után nem gyógyul olyan gyorsan, mint várja, sokszor bennünket hibáztat, mert nem tudunk csodát tenni. De a finanszírozás is meglehetősen gyenge más szakterületekhez képest. 2005 táján rengeteg traumatológus ment el az országból éppen emiatt – mesélte a professzor.

Az utód: Varga Endre professzor

A tanszékvezetésről a jogszabály szerint mindenkinek le kell mondania, aki betölti 65. életévét. A Szegedi Tudományegyetem Traumatológiai Klinikájának új tanszékvezetője[namelink name=" Varga Endre "]professzor, akit ellenszavazat nélkül választottak meg erre a posztra, 100 százalékos támogatottság mellett. 

– Én tárgyaltam elsőként az ügyeleti díjak megemelése ügyében, amelyet végül sikerült is elérnünk. Azóta nem jelent gondot ezen a szakterületen az ügyelet kiállítása sehol az országban – szerencsére a döntéshozók belátták, hogy traumatológia nélkül nem létezik fajsúlyos kórház.

[namelink name="Simonka János Aurél"] 40 évet töltött a szegedi klinikán, és azt mondja, amíg van igény rá, marad is. – Nem ért váratlanul a változás, két éve már tudatosan készülök rá, és folyamatosan csökkentem az operációk számát. Nem lépek ki végleg a műtőből, megtartom az országos oktatásokat is, és maradok a Traumatológiai és Kézsebészeti Tanács elnöke is. De biztos, hogy az eddiginél több időm lesz, amit unokázással, zenehallgatással, olvasással és kertészkedéssel töltök majd. A szülői házban 100 tő rózsám van, amelyből 80 különböző fajta. Mindegyiket magam ültettem.

A professzor úgy értékeli, gazdag pályafutása volt, ezért elköszönve a tanszékvezetéstől nem érez hiányt. – Mi végeztük az ország első lábujjátültetését, és karfonatműtétet egyedül mi vállalunk az országban. Biztos, hogy mindig lesznek újabb és újabb feladatok és változások, amelyekre azt lehetne mondani: de kár, hogy már nem vagyok vezetőként a részesük, de azt gondolom, így is teljesnek érezhetem munkásságomat.